Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Pifkó Dániel: A Heuffel-zanót (Chamaecytisus heuffelii /Leguminosae/) magyarországi előfordulásának megerősítése

PIFKÓ DÁNIEL: A HEUFFEL-ZANÓT MAGYARORSZÁGI ELŐFORDULÁSA 53 növény állapotától és a hajtásrész életkorától. A szerző éppen ezért a fajcsoportok szétválasztásánál a minőségi jellegű bélyegeket preferálja, míg a fajcsoporton belül és az átmeneti alakok esetében a mennyiségi bélyegek taxonómiai értékét a jövőben tesztelni kell. A Havi-hegyen talált populációban a példányok egy része jól mutatja a Ch. heuffelii tipikus zöldes lombszínét, a magyarországi buglyos zanót (Ch. austriacus) populációkban ezt máshol nem tapasztalta a szerző, ugyanakkor a termés ezeken a példányokon sem mindig tipikus, gyakran inkább gyapjasodó, mint rásimuló szőrű. Míg a havi-hegyi populációt zömben tipikus egyedek alkotják, és kevesebb a Ch. austriacus felé mutató átmeneti alak, addig a Misina és Tubes más pontján a Ch. austriacus és a Ch. heuffelii közötti átmeneti alakok igen változatos módon jelennek meg. Ezekre jellemző, hogy száruk és csészéjük, sőt gyakran termésük is rásimuló szőrű, de leveleik többnyire ezüstös színűek vagy kissé zöldesek. A Dél-Dunántúl Mecsekkel is érintkező dombvidéki tájain tipikus Ch. austriacus alakok fordulnak elő. Ezzel szemben a Villányi-hegység buglyos zanót populációit kissé zöldes lombú, és a hajtás minden részében rásimuló szőrű egyedek alkotják, de a Villányi-hegységből a tipikus Ch. heuffelii alakok hiányoznak. A jelen cikk szerzője a tipikus Ch. heuffelii alakokat, mint Ch. heuffelii, az átmeneti alakokat, mint Ch. austriacus határozta meg, a példányokon jelezve, hogy ezek átmenetet mutatnak a Ch. heuffelii felé. A Misina-Tubes-Jakab-hegy vonulaton gyakori a Ch. supinus (L.) Link subsp. aggregates (Schur) Löve et Löve (gombos zanót), mely tavasszal gyakran a hajtás oldalán is virágzik, így könnyen összetéveszthető a Ch. triflorus (Lam.) Skalická subsp. leucotrichus (Schur) J. Holub-bal (bozontos zanót), melynek mecseki előfordulása nem bizonyított (cf. PIFKÓ 2005b). Ez a taxon könnyen elkülöníthető a Ch. austriacus és a Ch. heuffelii alakoktól, mivel a hajtás szőre merőlegesen elálló, és a levelek kerekdedek. Egyetlen megtévesztő bélyeg a levél zöldes színe lehet. A Chamaecytisus heuffelii elterjedési és élőhelyi viszonyai Élőhely: A Delibláton homokon fordul elő, és inkább a nyíltabb felszíneket kedveli (cf. BORBÁS 1886). A Vaskapu-szorosban (román és a szerb oldalon egyaránt) és a pécsi Havihegyen nyílt mészkőgyepekben találtam, melyek jellegzetes növénye volt a sziklai üröm (Artemisia alba Túrra), illetve a szomszédos, zártabb gyepekben is előfordult. Elterjedés: Albánia, Ausztria (CRISTOFOLINI 1991), Románia (!), Szerbia (!), Bulgária, Magyarország (!), Macedónia (MICEVSKI 2001), Görögország (HEYWOOD és FRODIN 1968). Ausztriából Cristofolini közli először a fajt, korábbról nem volt ismert, és az újabb ausztriai határozó (

FISCHER et al. 2005) nem veszi át az adatot, vizsgálandó. Albán, bolgár, görög és macedón adata is bizonytalan, megerősítésre szorul. Magyarországi adatai kivétel nélkül Pécs környékéről származnak. A herbáriumi revízió során BORBÁS (1894) adatának bizonyító példányain kívül, több, a Misina-Tubes vonulatról származó herbáriumi lap is előkerült. Ezeket korábban, mint C. austriacus határozták meg, illetve Károlyi Árpád gyűjtését Pénzes Antal, mint C. heuffelii determinálta, de ez az adat nem került publikálásra. A hazai herbáriumokban a Jakab-hegyről, sem a Soó és BORSOS (1957) által hivatkozott Ch. heuffelii példány, sem más bizonyító példány nem található, így a Heuffel-zanót Jakabhegyi előfordulása megerősítésre szorul. A faj eddig ismert populációinak élőhelyi adottsá-