Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Pifkó Dániel: A Heuffel-zanót (Chamaecytisus heuffelii /Leguminosae/) magyarországi előfordulásának megerősítése

54 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 gait figyelembe véve, a Jakab-hegy homokkőterületein a Ch. heuffelii megjelenése nem várható. Jelenleg a Ch. heuffelii egyetlen biztos előfordulása a Havi-hegy mészkőszikláin és annak közvetlen környékén található. Itt a faj meglétét 2005-ben erősítettük meg. A MisinaTubes vonulat számos pontján előkerülhetnek még tiszta vagy a Ch. austriacus-szal kevert populációi a fajnak. Herbáriumi lapok a mai Magyarország területéről: Pécs: „in apertis montium Quinque Ecclesianum", leg.: Borbás V. 1894.07.06., BP: 95219, 583160, 591255, det.: C. heuffelii; „5kirchen", leg.: Maly J. K. 1915.07.16., BEOU, det.: C. austriacus; rev.: Pifkó, mint Ch. heuffelii; „Bálics, karsztbokor erdő széle", leg.: Vöröss L. Zs. 1961.07.08., JPU, det.: C. austriacus, rev.: Pifkó, mint Ch. heuffelii, „Emil pihenő", leg.: Károlyi Á. 1962.08.19., BP: 370027, det.: Pénzes, mint C. heuffelii, „Havihegy", leg.: Pifkó D., Csiky J., Baráth K. 2005.06.24., BP: 663656, det.: Ch. heuffelii. A Chamaecytisus heuffelii rokonsági viszonyai Önálló fajként tárgyalja JÁVORKA (1925), Soó (1966), HEYWOOD és FRODIN (1968), DIKLIC (1972), KUZMANOV (1976) és OPREA (2005), néhány áttekintő munka pedig a „C. austriacus" alatt szerepelteti: BRIQUEÍ (1894), REICHENBACH és BECK DE MANEGETTA (1903), ASCHERSON és GRAEBNER (1910) és CRISTOFOLINI (1991). Hazánkban legrészletesebben Borbás foglalkozott rokonsági viszonyaival (1886), aki a „C. austriacus-ból származó, eltérő alakok" között említi, akár csak a C. banaticus-t, a C. leucanthus-1 és a C. noeanus Reichb. in Briq.-t. Utóbbit a C. austriacus törzsalakja és a C. heuffelii között lévő átmeneti formának tekinti, és azonosnak tartja a C. arenarius-szsd. Simonkai (1888) a C. albus Hacq. és a C. arenarius rokonsági körébe sorolja, mivel mindhárom növény lombja zöldes, hajtásuk szorosan rásimuló szőrű. A legutóbbi külföldi monográfiában CRISTOFOLINI (1991) C. austriacus subsp. heuffelii néven szerepelteti, és a vele megegyező taxonnak tekinti a C. arenarius-t, C. thessalus (Boiss.) Halácsy-t és a C. banaticus-1. Ahhoz hogy a Ch. heuffelii rokonsági viszonyait pontosabban megértsük, és átlássuk, hogy a hozzá hasonló alakok sorában hol helyezkedik el, együtt kell vizsgálnunk a Ch. austriacus agg. és a Ch. albus agg. taxonjaival, melyek mindegyikére jellemző, hogy a hajtás rásimuló vagy felálló, nem pedig elálló szőrű. Míg a fajcsoportok jelen feldolgozás szerint többé-kevésbé jól elválaszthatóak egymástól, addig az egy fajcsoportba tartozó taxonok elkülönítése, ha ez egyáltalán szükséges vagy lehetséges, különösen nehéz. Ennek oka, hogy egy populáción belül, az egyedek bizonyos bélyegek alapján egységes megjelenéssel bírnak, de ugyanezen egyedek számos bélyegben különbözhetnek is egymástól (virágszín, levélfelszín szőrözöttsége, hajtás szőrözöttsége stb.). Ezek az egymástól többé-kevésbé távol élő, egyszerre egységes és heterogén megjelenésű populációk, melyeket gyakran eltérő taxonnéven írtak le, csak kevés és nehezen megfogható bélyegekben különülnek el egymástól. A különböző szerzők eltérő felfogása, és a szinonim nevek már-már kaotikus használata miatt, az egy csoportba tartozó taxonok egymáshoz való viszonya szövevényes és tisztázatlan. A problémák ellenére az alább tárgyalt fajokat fontos bemutatni, mivel számos esetben, mint a Ch. heuffelii szinonim neveit szerepeltetik (C. banaticus, C. arenarius, C. thessalus),