Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Pifkó Dániel: A Heuffel-zanót (Chamaecytisus heuffelii /Leguminosae/) magyarországi előfordulásának megerősítése
52 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 2. Anyag és módszer 2004 óta zajlik a Chamaecytisus nemzetség kárpát-medencei revíziója. Ezalatt 14 hazai (BP, DE, EGR, JPU, PECS, SAMU, SZE, VBI, budapesti Füvészkert herbáriuma, Szent István Egyetem Növénytani Tanszékének herbáriuma (Gödöllő), Bakonyi Természettudományi Múzeum herbáriuma (Zirc), Mátra Múzeum herbáriuma (Gyöngyös), Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága herbáriuma (Kaposvár), Nyugat-magyarországi Egyetem Növénytani és Természetvédelmi Intézetének herbáriuma (Sopron)) és 9 külföldi (BEO, BEOU, CHER, KRA, KRAM, LW, SO, SOM, UU) herbárium Chamaecytisus anyagának teljes vagy részleges revíziója történt meg. Vizsgálatra került számos kárpát-medencei taxon típusa (PIFKÓ 2005a), többek között a Cytisus leucanthus W. et K, C. arenarius Simk., C. heuffelii Wierzb., C. banaticus Griseb. et Schenk, típusanyaga. Az utóbbi két taxon populációit a locus classicuson is tanulmányozta a szerző, aki 2005-2008 között több alkalommal is felkereste a Misina-Tubes vonulatot, morfológiai megfigyelések céljából. A szerző Albániában, Bulgáriában, Montenegróban, Romániában, Szerbiában és Ukrajnában volt tanulmányutakon, melyek tapasztalatait felhasználta a cikk készítésekor. A szövegben, a korábban (PIFKÓ 2007) elfogadott fajnevek, mint Chamaecytisus (= Ch.) szerepelnek. Kivéve, ha egy hivatkozott szerző a Cytisus genuszon belül tárgyalta az adott taxont. A kétes státusú taxonok és szinonimák Cytisus (= C.) név alatt kerülnek közlésre, mivel ezeket kivétel nélkül Cytisus néven írták le, és számos esetben nem kerültek átsorolásra a Chamaecytisus nemzetségbe. Ennek ellenére a citált taxonok mindegyike a Chamaecytisus (= Cytisus Desf. s.l., Sect. Tubocytisus DC.) genuszba tartozik. Eredmények A Chamaecytisus heuffelii (Wierzb.) Rothm. morfológiai jellemzői Syn.: Cytisus heuffelii Wierzb. in Griseb. et Schenk 1852, Cytisus austriacus var. heuffelii Rchb. f. 1869, Cytisus supinus subsp. austriacus var. heuffelii (Wierzb.) Briq. 1894, Cytisus austriacus L. var. heuffelii (Wierzb.) C. K. Schneid 1907, Cytisus austriacus subsp. heuffelii (Wierzb.) Aschers, et Graebn. 1910, Cytisus austriacus var. heuffelii (Wierzb.) Stoj. 1925. A Heuffel-zanót viszonylag alacsony (20)-30-50 cm-es félcserje. Az egyéves ágak vékonyak, többnyire 1-1,5 mm átmérőjűek, szorosan rásimuló szőrnek. Az idősebb ágak lekopaszodhatnak. Levelei hármasak nyelük rásimuló vagy felálló szőrű. A középső szárlevelek minden levélkéje keskeny-lándzsás 0,7-1,8 mm hosszú, 1,5-2,5 mm széles, felszíne vékony hosszú szőrökkel többé-kevésbé sűrűn borított (hasonlóan a Ch. austriacus-hoz), a levél mégis zöldes színű, fonáka sűrűn szőrös. A növény nyár elejétől az őszi fagyokig virágozhat. Virágai a hajtás csúcsán fejecskébe tömörülnek, melyek viszonylag kevés (1)—3—8 virágúak. A csésze viszonylag rövid, 8-13 mm, mindig szorosan rásimuló szőrű. A virágok mindig élénksárgák, soha nem fehérek vagy halványsárgák. A vitorla közepe sűrűn szőrös, szélei kopaszak. Az érett hüvely kb. (10)—15—20 mm hosszú és 4-6 mm széles, többé-kevésbé rányomott szőrű. A mennyiségi bélyegek tájékoztató jellegűek, mivel sok esetben erősen függenek a
