Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)
Purger Dragica: A Pécs-Nagyárpád melletti Natura
156 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 A legelés-taposás mind a szálfü, mind az aljfu szintet elszegényíti, és ezzel a gyep fiziognómiailag is egyhangúbbá válik. A sztyepprétek fenntartása szempontjából a meredek oldalakon és a löszplatókon lévő száraz gyepek juhokkal vagy esetleg kecskékkel (amely főleg a cserjések és az akác visszaszorítására alkalmas) való legeltetése célszerű. Kísérletekkel bizonyították, hogy a sztyepp növényzet összetételére és struktúrájára a lovakkal történő legeltetés hat a legkedvezőbben (RABOTNOV 1992, YUNUSBAEV és mtsi 2003). Az enyhébb lejtőkön és a völgy alján a félszáraz sztyepprétek lehetőség szerint lovakkal vagy marhákkal legeltethetők. A túllegeltetés és az intenzív taposás elkerülése végett a legeltetéshez a pásztoroló, esetleg a szakaszolt módszert kell alkalmazni. Mindezek hiányában az állományok leromlanak, a ritka-, védett-, vagy karakter fajok többsége előbb vagy utóbb eltűnik. A fajkészlet megőrzése végett minden évben egy kisebb területet (5-10%-nyi) váltakozó területrészeken a legeltetésből ki kell zárni. Fenntartó kezelés híján a bekövetkező teljes becserjésedés általános probléma a gyepek fennmaradása szempontjából. A terepi megfigyelések arra utalnak, hogy a honos fajokból álló cserjék megjelenése a gyepek állományaiban a fajkészlet fennmaradását nem veszélyeztetik, sőt néhány erdőssztyepp faj meg is jelenhet. Az erdőszegély faj gazdag cserjesávját, a ritkásan álló idősebb bokrokat vagy a védett fajokat tartalmazó cserjés foltokat nem szabad eltávolítani. A cserjék záródása azonban a gyep, mint élőhely eltűnéséhez vezet. Abban az esetben, ha a legeltetés nem akadályozza a cserjésedés előretörését, a fajszegény galagonyás-kökényes cserjések irtását kell alkalmazni. A cserjeirtás téli időszakban végezhető, a füves vegetációt és a talajt meg kell kímélni, a kivágott cserjéket a területről el kell távolítani. A vizsgált területen a gyepeket majdnem minden évben felégették, ennek ellenére az utóbbi 10 évben nem volt feltűnő a gyep romlása. A kezelés hatása a gyep természetességére, struktúrájára, a szabad szemmel nem észlelhető változások mind kimutathatók a mikrocönológiai vizsgálatok segítségével (BARTHA 2003, 2008). A gyakori égetések káros hatását figyelembe véve, javasoljuk, hogy az égetést 4-5 évente végezzék, leginkább a meredek felületeken, ahol sem a kaszálás, sem a legeltetés nem alkalmazható. Az élővilág megőrzése szempontjából az égetés kizárólag tél végén, a hóolvadás után végezhető. A gyepek biodiverzitásának fenntartása érdekében valószínűleg a kombinált kezelés a leghatékonyabb, mely során egyes foltokat égetéssel, illetve legeltetéssel mérsékelten kezelnek. Altalános természetvédelmi probléma az adventiv, tájidegen fásszárúak, mint pl. fehér akác (Robinia pseudoacaciá) és a bálványfa (Ailanthus altissima) spontán terjedése a természetes növényzetben. Az akác és a bálványfa szinte az egész nagyárpádi Natura 2000-es területen előfordul, egyre jobban terjednek és főleg a fokozattan védett gyapjas gyűszűvirág (. Digitalis lanata) élőhelyeit veszélyeztetik. Előfordul még a selyemkóró (Asclepias syriaca). A gyepekben lévő tájidegen fásszárú-, cserje- és a lágyszárú özöngyomok irtása sürgős feladat. A bálványfa egyedeinek és foltjainak évente egyszeri vagy kétszeri mechanikai eltávolítása gépi (szárzúzózás) vagy kézi módszerrel, valamint a levágott anyag eltávolítása szükséges. Az akác kiirtását mechanikai módszerekkel a talajfelszín roncsolása nélkül kell végezni. A hatékonyság érdekében az egyedeket a talaj felszínén kell elvágni, a vágás felületén vegyszert (pl. Medallon) kell alkalmazni a vegetációs időszak kezdetén (áprilismájus).
