Dénes Andrea szerk.: Pécs és környéke növényvilága egykor és ma (Dunántúli Dolgozatok (A) Természettudományi sorozat 12. Pécs, 2010)

Purger Dragica: A Pécs-Nagyárpád melletti Natura

148 DUNÁNTÚLI DOLGOZATOK (A) TERMÉSZETTUDOMÁNYI SOROZAT 12 fajösszetétele, a tájban lévő fajkészlet, valamint a táj szerkezete közötti összefüggések vizsgálatában az egyik mintaterület Pécs-Nagyárpád volt (PURGER és munkatársai 2006 a, b, 2009). Korábbi kutatásaink során bizonyossá vált, hogy a nagyárpádi gyepek fajgazdagsága szoros kapcsolatban áll a környező tájban található természetközeli vegetáció jelenlétével és fajdiverzitásával. Munkám célja, hogy elvégezzem a Pécs-Nagyárpád melleti Natura 2000-es területen lévő gyepek részletes florisztikai és cönológiai vizsgálatát, elsősorban a természetesség és a természetvédelmi szempontok alapján. Az elmúlt évek során összegyűlt ismeretek és terepi megfigyelések a jelenlegi állapot leírását szolgálják. Az elemzések eredményei, valamint a tapasztalatok alapján javaslatokat teszek a gyepek kezelésére fennmaradásuk érdekében, valamint a helyi természetvédelmi problémák megoldására. Módszerek A florisztikai és cönológiai adatgyűjtések különböző évszakokban, 2001-től 2009-ig folytak. A klasszikus cönológiai felvételeket 2 m x 2 m-es és 20 m * 20 m-es kvadrátokkal, különböző kitettségű lejtőkön, május és szeptember hónapokban készítettem (MUELLER-DOMBOIS és ELLENBERG 1974, LÁJER és mtsi 2008). A növénynevek esetében SIMON (2001) munkájához igazodtam. A gyep állományokat a domináns füvek alapján azonosítottam, mivel részletes társulástani cönotaxonómiai vizsgálatokra még nem került sor. Elemeztem a gyepeket alkotó növények szociális magatartástípusait és természetvédelmi értékét (BORHIDI 1995). A terület növényvilágának bemutatását növényzeti típusok szerint, illetve azokban megjelenő különlegesebb fajok kiemelésével tettem. Az élőhelyek kategóriákba való besorolása FEKETE és mtsi (1997) munkáját követi. E kategóriák mellett a Natura 2000-es dokumentumok megfelelő nevei és kódjai is szerepelnek. A tájtörténetre vonatkozó információkat az irodalom és a régi térképek áttekintésével gyűjtöttem össze. Elsősorban az E (1763-1787), a IE (1806-1869) és a III. (1882-84) katonai felmérések térképlapjaira támaszkodtam, melyeket az újabb felmérések térképeivel is összehasonlítottam. A gyepek jelenlegi használatának módját a terepi megfigyelések-, és a helyi lakosoktól kapott információk alapján állapítottam meg. A vizsgált terület jellemzése A vizsgált terület a kistáj kataszter szerint a Pécsi-síksághoz tartozik (MAROSI és SOMOGYI 1990). A flóra és a vegetáció alapján meghatározott beosztás szerint a Dél-Baranyaidombsághoz (PÁL és mtsi 2008, PURGER és mtsi 2008), illetve a Baranyai dombság tájképrégióba sorolódik (MOLNÁR és mtsi 2008). A Pécs-Nagyárpád környékén lévő völgyrendszer az ÉNy-DK-i lefutási irányú fő völgyből, és az arra merőleges délnyugat felé elágazó mellékvölgyekből áll. A kis vízhozamú és változó vízjárású Nagyárpádi-vízfolyást szabályozták és többnyire egyenes lefutású árokká alakították. A kijelölt Natura 2000-es terület mérete 83261 m

2 és három dombot, valamint a köztük lévő mellékvölgyeket foglalja magába (160-210 m tszf.). A felszínét teljes egészében pleisztocénből származó, helyenként 4060 m vastag löszös és kőzetlisztből álló üledékrétegek borítják (CHIKÁN 1981). A lösztakarón csernozjom talaj alakult ki, míg a patakvölgyben réti jellegű csernozjom öntéstalaj fordul