Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)
IX. A mai mohácsi kerámia
motívumok és azok elrendezése azonos a többi típusú vázával. Díszkancsó. Több méretben készült. Formája elnyúlt, nyaka ívelt, s/ája erősen kifelé hajló, Füllel szemben összenyomott. Fala hosszanti irányban mélyített vonalakkal van felosztva. A felosztott részeket hullámvonal és csík díszíti. Balkáni formára emlékeztető változata sikerült a legjobban. Hasfala erőteljes. A váll és a nyak átmenet nélkül kapcsolódik. Ezáltal a kancsó kontúrja kirajzolódik, a felosztása és a motívum jobban kiemelkedik. Tál, tányér. Formájuk és díszítésük sokban azonos. A felület érvényesülése miatt a tányért korongolás után kiterítik. Szélét fonást utánzó vagy ujjbenyomás szegélyezi, öblét gyűrűk, cifra-rovátkák, benyomásos levelek, hullámvonalak - falát egy vágj több sorban áttört levelek, vonalak és cifrarovátkák tarkítják. Egyes tányérok szegéh nélkül készültek. A peremet hullámvonalak és mélyített levelek töltik ki. Ezek a mester egyetlen tárgyai, ahol nem a forma adja meg a tárgy szépségét, hanem a díszítés. A tál dekoratív jellegét a perem és az öböl ellentétes ornamentikája adja. Az öböl falának ez az egyszerű felosztása nemcsak jelzi a vonalak gazdag játékát, nyugalmát, hanem annak mélységet is. A fal díszítése zsúfolt. Az áttört levélszerű motívumok nagyok, elrendezésük kevésbé dekoratív és merev. A perem motívumai egymáshoz kapcsolódóan a szegély mellett egy lezáró egységet alkotnak és az öböl elrendezéséhez igazodnak. Az áttört technikát a mester egyedül ezeken a darabokon alkalmazza. Nem hagyományos, tárgyak, a mester egyéni alkotásai."' 1968-as kiállításra készült tárgyak formái archaikus kerámiára emlékeztetnek. Az edény fala hasas és rövid. A nyak és száj egy bekapcsolódik. Felülete geometrikus vonalakkal felosztott. A hagyományos motívumain kívül kísérletezik a késsel húzott, homorú hullámvonalas és fafaragásnál alkalmazott alapozó technikával. A gondosan megmintázott egyes darabokon érződik, hogy a felület felosztása és díHorvátb László a korongnál A mester jelentős megrendelést tal és tányér készítésére kap. szítése még kialakulatlan. Művészileg a két fülű formák a legszebbek, ahol a tárgy falán kívül a fülek vonala és díszítése egységes harmóniát alkot. Horváth János műhelyében dolgozó két fiatal tehetség: Horváth László és Lakatos László néhány önálló alkotása erősen a mester jegyeit viseli. Egyéniségük kibontakozásához feltétlen szükséges a hagyományos formák és díszítő elemek megismerése és azok felhasználása, amelynek párosulnia kell az alkotókészség felismerésével és igényével. Reméljük, hogy néhány év múlva módunkban áll Horváth |á nos műhelyet és az ott dolgozó két fiatalt külön bemutatni. Márka bácsi tányér/ díszít Horváth Márkó 220 és Horváth János jegyei nemcsak egy műhelyen belüli nevelkedésre utalnak, hanem tartós rokoni kapcsolatra is. A dísztárgyakra való átállással együtt bekövetkezett ízlésváltozást nála nem tudjuk pontosan követni. Az új formákból alkotott tárgyain érződik, hogy az agyag nem engedelmeskedik a keze alatt. A legsikerültebb darabjai: korsó, bendis, tányér, padlóváza és néhány vázatípus. A vázák felületének a felosztásánál nagy szeretettel ujjbenyomásos technikát alkalmaz. A díszHorváth Márkó született Mohácson i90~-hen. Bátyjával. Horváth Jánossal együtt apja műhelyében nőtt fel és tanul mesterséget. 1956. óta a szövetkezet dolgozója.
