Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

VIII. A mohácsi korsós és fazekas központ kialakulása

A mohácsi mázas kerámia a keleti, a nyugati és a közép-európai formák és színek keveredéséből alakult ki, amely jellegzetes paraszti kultúrához alkalmazkodva, a népi ízlést megtartotta. Jegyei a délszláv etnikai csoportok hatása alatt formálódtak. Elterjedési területük: Dél-Dunántúl, Horvátország. Szlovénia, Szlavónia, Vajdaság és Szerbia északi része. E területen kialakult fazekas központok művészileg alacsonyabb szintet értek cl, mint Mohács, amelynek tálasedényei különösen kiemelkednek. A rokoni kapcsolatokról számos edénytípus tanúskodik, amely nem ismer ország vagy népek határát. A mohácsi agyagipar helyét és szerepét megjelölni a hazai kerámia kultúrában, a különböző fazekas és korsós központok anyagának a felgyűjtése és feldolgozása nélkül nem lehetséges. Az országos összehasonlítást a meglévő monográfiák és dolgozatok mellett az a tény is megnehezíti, hogy egyes központokból kevés tárgyi anyaggal rendelkezünk. így pl. fekete kerámiából gyűjteményes anyag csak Mohácson található. A nagy terjedelmű hazai anyag mellett feltétlenül szükség lenne a keleti, a nyugati és a közép-európai hatások elemzésére, amely nélkül a feldolgozás nem lehet teljes.