Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)
IX. A mai mohácsi kerámia
IX. A MAI MOHÁCSI KERÁMIA A mohácsi kézművesek közül a korsósok és a fazekasok hívták magukra a figyelmet a megye határán kívül. A mesterek nagy száma ma már elnéptelenedett. A mesterek kiöregedtek, elhaltak. A fiatalok már nem vették át nagyapáik és apáik foglalkozását. A kiüresedett műhelyeket a Korsós és Fazekas utca neve jelzi. Ma négy mester és két segéd dolgozik. Mind a négyen korsós műhelyben nőttek fel. A fazekasságot később tanulják. A mesterek közül piaci termelésre csak egy dolgo/ik, a másik kettő szövetkezeti megrendelésre, a negyedik az idejétől függő en alkot. A műhelyek közül Horváth Jánosé a legkiemelkedőbb.2 ' 1 Fiatal korában paraszti használatra készített tárgyakat. Igényesebb, dekoratív munkáját 1904 óta kísérhetjük figyelemmel. Közel 300 db-ból álló házi gyűjteménye jól jelzi a korsósságtól a népművészet mesteréig megtett útját. A fazekasság elsajátítása mellett, formáin érződik, hogy a fekete edények készítője. A dísztárgyak készítésére való áttérése a hagyományos formák, a díszítési technikák, a motívumok megmentésével és azok művészi megjelentetésével történt. A funkció felcserélésével járó ízlés változása mellett megtartotta a fekete kerámia vonásait és kialakította műhelyének sajátos jegyeit. A gyűjteményének legreprezentatívabb darabjai a nagyméretű padlóvázák. Formájuk a fekete nagykantával azonos. A különböző változatai a szép formákról tanúskodnak. A forma adta lehetőséget, a mester a fülek, a nyak és a felület díszítésénél használja ki. A díszítési technika gondos alkalmazása a nagy formán belül csak másodlagos szerepet kap, noha a mester a hagyományos motívumokat formában és elrendezésben gazdagította. A díszítő technikák közül új a sikált eljárás és a mélyített levél formák alkalmazása. Egyazon motívumokat a szokásostól eltérően - két változatban alkalmazza. Az edényt vízszintesen sűrű csíkokra osztja fel, amelyet erőteljes vonal választ el. Horváth János 1905-ben, sokáé családban született Mohácson. Apja. nagyapja és dédapja is korsós volt. 1923-ban tesz mestervizsgát, 1941-ben fazekas oklevelet szerez. Ettől kezdve korsós és fazekasmester. 1954- óta a szövetkezet dolgozója. 1961-ben lett a népművészet mestere. Műhelyében tanult és dolgozik a két fiatal segéd: fia, Horváth László és segédje. Lakatos László. A házi gyűjteményéből a Kanizsai Dorottya Múzeum több ízben rendezett kiállítást. A hullámvonalat, cifra-rovátkákat és mélyített leveleket ezekbe a csíkokba dolgozza bele. Az üresen hagyott csíkot kaviccsal lcsikálja, hogy az jobban kiemelkedjen. A körbefutó díszítést a mester úgy próbálja variálni, hogy a váll és a nyak közti részt (fedőjét) hosszanti irányba osztja fel. A nyak díszítése mindig változatlan marad. A két felosztás közül a formához az első igazodik a legjobban, míg a hosszanti felosztás a motívumok elrendezésében okoz törést. Ennek ellenére a tárgy dekoratív hatását nem veszti cl. Ezt szépen ívelő vonalának köszönheti, amely jó formaérzékről és biztos korongozási készségről tanúskodik. A régi stílusban készült korsót talppal kiegészíti, hogy az a lakásdíszítésre még alkalmasabb legyen. Horváth János nem elégszik meg a korsó szép formájának a visszaadásával, hanem a nyak és a száj változtatásával gyertyatartót és asztali lámpát készít belőle. A gyűjteményben a különböző változatban készült váza nagy számban található. A három típusba besorolható vázák első két típusának a teste és a nyaka jól jelzi, hogy nem hagyományos formákhoz tartozik. Mindkét típusnál a mester a korsó és bendis formájából indult ki. A felhúzott fal után a vállát és a nyakát két különböző formában képezte, amit több módon variált. Az első változatnál rövid falhoz hoszszú nyakat, hosszú falhoz rövid nyakat korongolt. A második típusnál a nyak mindig rövid, száj széles, kifelé hajló, vagy egyenes. Egyes darabok füllel készültek. A fül mindig követi az edény falát. A vázák felületét a kantáknál ismert felosztással és motívumokkal díszíti. Az első típusú változat nyakát egymás mellett, sűrűen kiképzett borda gyűrűdísz borítja, amelyet a korsó nyakánál is megtalálunk. A hagyományos formák felhasználása, a hosszú nyakú vázáknál bizonyult a legszerencsésebbnek, mert a vonalak így jobban mutatnak. A vázák közül a harmadik típus a legszebb. A rajzosán ívelő vonala nemcsak a tárgy finomságát érezteti, hanem jelzi annak formagazdagságát is. Ezt a finomságot keresve a mester c vázatípusok több darabját készítette el. Az enyhén ,,S" betűre emlékeztető vonalat hirtelen megtöri és kialakítja a váza alsó edényét. Ezáltal megszűnik a nyak és az a Isii edény közötti átmenet, két külön vonalat alkot. A
