Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

VII. A fekete és mázas edények használata

VII. A FAZEKAS ÉS MÁZAS EDÉNYEK HASZNÁLATA A mohácsi edénykészítők a helyi magyarság, a sokácság, a környékbeli németség és a szomszédos megyék - elsősorban a délszláv lakosság ízléséhez igazodva alakították ki az edények formáit, színeit és azok díszítését. Baranya megye délszláv lakta falvait edényekkel teljes egészében ők látták el. A református magyarság pedig a tálasedényeket a sárközi mesterektől (szekszárdi) vásárolta. A környékbeli német ajkú községekbe jelentős árut szállítottak az obányai fazekasok. Az edények közül csak azokat a darabokat fogadták el, amelyek nemzetiségiektől függetlenül nem hatottak idegennek és könnyen beépültek az adott etnikai csoport forma és színkultúrájába. Több edénytípus és díszítés a lakosság leírása szerint készült és terjedt el a közhasználatban. A paraszti kultúra és az agyagipar hanyatlásának az időszakában (1900-as évek után), az edények vásárlásánál a kialakult hagyományt már kevésbé veszik figyelembe. A háziasszonyok edényei igen vegyesek voltak. Ez a folyamat elsőnek a magyarságnál indul el, majd 1930-as évek után a sokácoknál és a németeknél is meggyorsul. Az edények sokoldalú használata legjobban a paraszti konyhán keresztül mérhető, míg az esztétikai érték csak a környezet kísérője. Az edények használatának nemzetiségiek szerinti bemutatása részben az anyag nem teljes összegyűjtése, részben az egyes fazekasközpontok feldolgozatlansága miatt nem lehetséges. Az edény forma, nagyság és díszítés szerinti változata nemcsak egy etnikai csoport, vagy családközösség ízlésére utal, hanem annak szociális helyzetére is. Ezt a máznélküli edény fejezi ki a legjobban. A hajdani nád- vagy zsuptetős"'

3 délszláv ház konyháján keresztül lehetett csak a lakószobába bejutni, amely rendszerint az utca felőli volt, míg a kamrát az ellenkező oldalon találjuk. A főzés és a lakószoba fűtése ebben a nyitott helyiségben történt. A nyitott kémény boltozatát tartó gerenda, egyben a főzés helyét is jelzi. Tűzhely padkájául szolgáló kenyérsütő kemence a konyha közepén állt, hogy a főzőedény mindkét oldalról könnyen elérhető legyen. Bútorzata egyszerű padból és polcokból állt. A polc103 A mohácsi és a Dráva menti sokác ház tetejét nád, a falusi sokác és Pécs környéki bosnyák házakat zsúps7alma fedte. deszkát a boltozatot tartó gerenda belső feléhez erősítették. Ezenkívül a két oldalt lévő fal felületébe a szükség szerint szegeket vertek be. A boltozatot tartó külső fal felületét sorba rakott tányérok díszítették. Polcra kisméretű fazekat és lábost, padra és pad alá nagy fazekat és vizeskanták (bendis)-at raktak. Falra tálakat és a tésztaszűrőket akasztották. Az étkezés a szobában történt. Az evőeszközt az asztal fiókjában tartották, a kenyeret a sarokpad sarkába tették és asztalterítővel leterítették, amelyet evésnél használtak. A főzésnél kialakult két különböző edénytípus a tüzelés technikával magyarázható. A keskenyfenekű fazekat nyílt tűznél használták. Ez volt a legelterjedtebb.

11

''' A szélesfcnekű fazék használata a rakott tűzhellyel együtt, i88o-as évek táján jelenik meg. Űj edényforma kialakítását a melegíthető felület növelése tette szükségessé. Zománcozott edények megjelenése előtt és után, őszi, téli és kora tavaszi napokon használták, amikor a főzés a lakószobában történt. A nagy családok szétbomlásáig (1880-as évekig) a családtagok nagy száma miatt nagy fazékban főztek. A későbbiek során csak nagyobb összejövetelekkor veszik elő: búzahordás, cséplés, lakodalom stb. Napjainkban csak lakodalmi fazék (svatovski lonac) néven ismerik. A kisebb edényekben nyílt tűznél 1930-as évekig főztek. Egyes ételfélékct, pl. babot, hosszú éveken át, ha módjukban állt, nyílt tűznél főzték, mert az így készült ételt ízletesebbnek tartották. A mezei és erdei munkáknál ma is gyakori nyílt tűznél főzni. (Tanyán vagy szőlőhegyen.) Ételt a mezőre kihordani nem volt általános, de ismerték. Ilyenkor kétféle ételt készítettek. A levest fazékban, a főzeléket lábosban vagy tálban vitték. A főző és sütő edényeket dróttal befonták, hogy repedés esetén a család étel nélkül ne maradjon. A bedrótozott nagyfazekat polyvás sárral bekenték, hogy az gyorsan tönkre ne menjen. Sütésre a lábas és kalácssütők ismert változatait használták. Vízhordáshoz mázatlan fekete korsót és kantát (bendis) kedveltek a legjobban. Mohács lakói 1945ig az ivóvizet a Dunáról hordták, noha minden házKresz Mária: Fazekas, korsós, tálas. Ethnographia i960. 317. - A begyűlt 10 db csíkos csákvári fazék a magyar negyedből és Kölkcdröl került elő. A sokácok edényeiket saját mestereiktől vásárolták.