Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

IV. A mohácsi kerámia készítés módjai

tott. A bányát a kívánt távolságra, gádor könyökök­ben, pálca közé befogott és a falba betűzött gyer­tyákkal, vagy petróleumos lámpával világították. A lösztakaró alatt az agyag három rétegben talál­ható. A legfelső réteg (rudica) agyagja sárga színű, kavicsos homok, néhol mészkövei kevert. Ez tárgyak készítésére nem alkalmas, mert kipattog belőle a mész. A középső réteg agyagja zsíros, finom homok­szemcsés. Színe s/ürke, vagy sötét sárga, néhány he­lyen I —1,5 m vastag réteget képez. A fazekas edé­nyek készítésére ez felel meg a legjobban, mert ége­téskor a külső színe szép piros lesz. A harmadik ré­teg tiszta agyag (ilovaca), szappanszerű, zsíros, sze­letelhető, színe ibolyakék. Tulajdonságánál fogva csak a fekete edények készítésére használják. A második és a harmadik réteg elérésekor az agyagbányász sokszor kéményt (odzak) - függőleges gödröt - ásott, amelynek kitermelése után a harma­dik réteg felé ismét gádorszerűen haladt előre. Ké­mény ásása esetén lécsőt nem alakítottak ki, hanem benne állva adták fel az agyagot. A harmadik réteg elérése után az agyag kitermelésével leállni nem volt szabad, mert a bányát a talajvíz elárasztotta volna. A vájat lábait pedig kimosta és a bánya beomlott. Az agyagbányászás nehéz és veszélyes munka, mert igen sok volt a régi gádor. Ezért a bányász a gá­dor falán mutatkozó repedést, vagy csúszást lámpá­val állandóan figyelte. Közben a gyanús felületet kapa nyelével elsimította, hogy a föld csúszása vagy repedése jól kirajzolódjon. Egy nap alatt annyi köbméter agyagot bányásztak ki, ahányan részt vettek. Volt olyan nap, amikor nyolc kocsira valót is kitermeltek. A bánya szájához kihordott jó agyagot rögökkel körülrakták, hogy az eső azt el ne mossa. (2. kép) Az agyagot paraszti kocsin szállították haza. Egy kocsira egy köbmétert raktak. Az agyagot odahaza az udvar egyik sarkába rakják, lehetőleg a kút közelébe, hogy az agyag lel dolgozásához szükséges víz közelében legyen. A bányászásnak ezt a módját 1968-ig alkalmazták. Az egykori .,Csele-gödrök" téglagyári kitermelése lehetővé teszi, hogy a mesterek bányászás nélkül könnyen jó agyaghoz jussanak. b) Az agyag előkészítése. A mesterek nyáron any­nyi agyagot igyekeznek előre elkészíteni, hogy őszi. téli és tavaszi hónapokban is tudjanak dolgozni. Az állott agyag előnye, hogy képlékeny és könnyen for­málható. A mesterek többsége az agyagot nem szűr­te, mert a szennyeződése minimális volt. Az ,,egyszer készült" agyagot vízzel lelocsolják és egy éjszakán keresztül pihentetni hagyják, hogy az agyag jól átázzon. Az átázott agyagot másnap há­romszor ásóval átforgatják es a nagy rögöket szétve­rik. (5-4. kép) Közben vízzel meglocsolják és súj­1: Agyagdombok a bánya mellett

Next

/
Thumbnails
Contents