Sarosácz György: A mohácsi kerámia és története (Dunántúli Dolgozatok 6. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 6. Pécs, 1965)

IV. A mohácsi kerámia készítés módjai

tott. A bányát a kívánt távolságra, gádor könyökökben, pálca közé befogott és a falba betűzött gyertyákkal, vagy petróleumos lámpával világították. A lösztakaró alatt az agyag három rétegben található. A legfelső réteg (rudica) agyagja sárga színű, kavicsos homok, néhol mészkövei kevert. Ez tárgyak készítésére nem alkalmas, mert kipattog belőle a mész. A középső réteg agyagja zsíros, finom homokszemcsés. Színe s/ürke, vagy sötét sárga, néhány helyen I —1,5 m vastag réteget képez. A fazekas edények készítésére ez felel meg a legjobban, mert égetéskor a külső színe szép piros lesz. A harmadik réteg tiszta agyag (ilovaca), szappanszerű, zsíros, szeletelhető, színe ibolyakék. Tulajdonságánál fogva csak a fekete edények készítésére használják. A második és a harmadik réteg elérésekor az agyagbányász sokszor kéményt (odzak) - függőleges gödröt - ásott, amelynek kitermelése után a harmadik réteg felé ismét gádorszerűen haladt előre. Kémény ásása esetén lécsőt nem alakítottak ki, hanem benne állva adták fel az agyagot. A harmadik réteg elérése után az agyag kitermelésével leállni nem volt szabad, mert a bányát a talajvíz elárasztotta volna. A vájat lábait pedig kimosta és a bánya beomlott. Az agyagbányászás nehéz és veszélyes munka, mert igen sok volt a régi gádor. Ezért a bányász a gádor falán mutatkozó repedést, vagy csúszást lámpával állandóan figyelte. Közben a gyanús felületet kapa nyelével elsimította, hogy a föld csúszása vagy repedése jól kirajzolódjon. Egy nap alatt annyi köbméter agyagot bányásztak ki, ahányan részt vettek. Volt olyan nap, amikor nyolc kocsira valót is kitermeltek. A bánya szájához kihordott jó agyagot rögökkel körülrakták, hogy az eső azt el ne mossa. (2. kép) Az agyagot paraszti kocsin szállították haza. Egy kocsira egy köbmétert raktak. Az agyagot odahaza az udvar egyik sarkába rakják, lehetőleg a kút közelébe, hogy az agyag lel dolgozásához szükséges víz közelében legyen. A bányászásnak ezt a módját 1968-ig alkalmazták. Az egykori .,Csele-gödrök" téglagyári kitermelése lehetővé teszi, hogy a mesterek bányászás nélkül könnyen jó agyaghoz jussanak. b) Az agyag előkészítése. A mesterek nyáron anynyi agyagot igyekeznek előre elkészíteni, hogy őszi. téli és tavaszi hónapokban is tudjanak dolgozni. Az állott agyag előnye, hogy képlékeny és könnyen formálható. A mesterek többsége az agyagot nem szűrte, mert a szennyeződése minimális volt. Az ,,egyszer készült" agyagot vízzel lelocsolják és egy éjszakán keresztül pihentetni hagyják, hogy az agyag jól átázzon. Az átázott agyagot másnap háromszor ásóval átforgatják es a nagy rögöket szétverik. (5-4. kép) Közben vízzel meglocsolják és súj1: Agyagdombok a bánya mellett