Dr. Bándi Gábor: A Dél-Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete (Dunántúli Dolgozatok 4. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 4. Pécs, 1967)
III. A kultúra korai időszakhoz tartozó lelőhelyeinek különválasztása
A KULTÚRA KORAI IDŐSZAKHOZ TARTOZÖ LELŐHELYEINEK KÜLÖNVÁLASZTÁSA A kataszterben összefoglalt lelőhelyek anyagának vizsgálatát, a már jelzett korai időszak leleteinek, telepeinek és temetőinek körülhatárolását néhány lényeges kutatástörténeti megfigyeléssel és gondolattal kell kezdenünk. Elsőként a kultúra monográfia íróját, Wosinsky Mórt kell idéznünk, természetesen csak azokat a megállapításait, melyek a Dunántúlra vonatkoznak. A kérdéses terület valamennyi 1904-ig előkerült anyagának ismeretében ő volt az első, aki szétválasztotta az északi és déli területek kerámiáját, különbséget téve »... a Balaton fölötti részen elterjedt pontsorok- és koncentrikus körökből álló típus és a tolnamegyei széles sávú edények között.^ 207 Wosinsky eme szétválasztása, mely nála még természetesen pusztán a díszítés stiláris különbözőségén alapult, a későbbi véleményekben egyre határozottabb formát öltött. Mozsolics Amália több cikkében foglalkozva a kérdéssel, nem beszél egységes kultúráról a Dunántúl viszonylatában, hanem a már idézett tipológiai különbözőségek alapján két változatot említ, nevezetesen a veszprémi és szekszárdi kultúrát. 208 Hasonlóan Wosinskyhoz ő is észrevette könyvében, mint a két kultúra bizonyos időre fedést, »keveredest«, de jelentőséget nem tulajdonított ennek. Patay Pál, korabronzkord monográfiájában a két »kultura« élesen szétválasztva került bemutatásra. À két terület anyagának tipológiai és díszítésbeli különbözőségei, — más megfogalmazásban az északi- és déldunántúli anyag különválasztása, — elsőízben e munkában fogalmazódnak meg alaposabban. 209 A több lelőhelyen fennálló keveredést Patay is külön megemlítette könyvében, mint a két kultúra bizonyos időre korlátozható érintkezésének bizonyítékát. 210 E véleményekkel szemben Csalog József foglalt állást elsőízben. Csalog a Bonyhád—varasdi temető kapcsán, a kortársakat messze túlhaladó történeti szemlélettel, a következőket írta: »Véleményem szerint a kultúra szó értelme sokkal tágabb, semmint azt kizárólag a kerámia bizonyos helyi változataira vonatkoztathatnánk. Maga az a tény, hogy a dunántúli mészbetétes kerámia jú bronzkori kultúra valamennyi összetevőjét és bélyegét nem ismerjük kellőképpen, bizonyosfokú óvatosságra int. Az a körülmény viszont, hogy a még látszólag elütő kerámiai típusok között, de különösen az edénykészítés és díszítés technikájában az egész régióra kiterjedő alapvető rokonság tapasztalható, inkább azt bizonyítja, hogy itt egy nagy kultúra helyi változataival állunk szemben.^ 211 Ezek a gondolatok alapvetőek napjaink kutatása szempontjából. Bóna István monográfiájának azon fejezetében, ami a mészbetétes kerámia népe kultúrájával foglalkozik, — lényegesen több hiteles lelőhely birtokában — erről az alapról indította e kérdés vizsgálatát. A kultúra fogalmának helyes értelmezésében olyan analitikus munkát végzett, mely az egységen belül élő etnikai csoportok minél gondosabb különválasztását tűzte feladatául. 212 Véleményét, mely az egész kultúra egysége mellett tör lándzsát, el kell fogadnunk a további kutatás alapjaként. Az északdunántúli (esztergomi—veszprémi) és déldunántúli (szekszárdi—pécsi) csoportok anyagi műveltségének különbözőségei valóban indokolttá teszik a két terület külön vizsgálatát. 213 A dél-dunántúli csoport (Tolna, Somogy, Baranya) anyagának sajátosságait, a kerámia jellemző formáit és a díszítés gazdag, széles-sávos megoldásait nem kívánjuk itt részletezni, hiszen a rendelkezésre álló hiteles közölt anyag, ha nem is kielégítő, de mindenképpen elégséges az északdunántúli csoporttól való formai különválasztásra. m Inkább néhány olyan sajátságot említeténk csupán, ami a déli terület tipikus anyagának népére alapvetően meghatározó, vagy a továbbiakban az eredettel kapcsolatos kérdésekben segítségünkre lehet. 1. A telepek általában alacsony dombvonulatokon, vízközelben találhatók. 2. A települési formára vonatkozóan több adat áll rendelkezésünkre Wosinsky 215 és Csalog 210 megfigyelései alapján. Az irodalomban ed-
