Dr. Bándi Gábor: A Dél-Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete (Dunántúli Dolgozatok 4. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 4. Pécs, 1967)

III. A kultúra korai időszakhoz tartozó lelőhelyeinek különválasztása

padkásán kiképzett gödörkomplexus egészítette ki. (4. kép.) A ház töltelékföldjéből előkerült régészeti anyag egységes képet mutat: I. t. 1—9. Ltsz: 64. 1. 6. — Szürke és barnás színű, nagyobb házikerámia töredékei (perem, nyak és válltöredékek) valamennyi kihajló peremű, tölcséres nyakú bögréhez, csuporhoz vagy kistálhoz tartozott. A darabok durva kivitelűek, szemcsés felületűek. Az 1—8. darabokon minden esetben a nyakon mészbetétes díszítés látható. A díszítés módja több esetben zsinórtechnikás megoldású, (I. t. 1, 5, 7, 8.), néhányon szélessávos díszítés van. (2—4, 6.) A díszítés formája legtöbb esetben párhuzamosan körbefutó zsinórok, ezek több esetben cikk-cakkvonalban futnak. A 9. számú darab oldaltöredék, széles szalagfüllel, melyen négy függőlegesen futó zsinórdísz látható. I. t. 10. —• Kihajtó peremű, tölcséres nyakú, nyomott gömbtestű kisbögre töredéke. Egy szalagfüle a nyakat hidalja át. (Ltsz: 64. 1. 9.) Nyakán körbefutó, zsinórtechnikás mészbetétes díszítés van. (Szátm.: 7,6 cm.) IL t. 1—6. Ltsz: 64. 1. 2. — Szürke, finoman iszapolt, mészbetétes díszű kisbögrék és hengeres poharak, oldal- perem- és nyaktöredékei. A mészbetétes díszítés főleg a nyakon, valamint a nyak és váll találkozásánál található, általában zsinórtechnikás megoldású. III. t. 1—12. Ltsz: 64. 1. 2. — Szürkésbarna színű, finoman iszapolt anyagú, mészbetétes díszű kisbögrék és kisebb méretű csuprok perem és nyaktöredékei. IV. t. 1—16. Ltsz: 64. 1. 1. — Szürke és barna színű, finoman iszapolt anyagú kisbögrék oldal, nyak és peremtöredékei. Valamennyi mészbetétes díszítésű. A díszítés technikája néhány darabnál tipikusan zsinórdíszes, (I. t. 5, 15.) a többi darabnál széles-sávos megoldású, bár őrzi az eredeti technika nyomait a mészbetétágy kialakításánál. . « V. t. 1—13. Ltsz: 64. 1. 5. Szürke és barna házákerámia töredékei, melyek hengeres hordcalakú, egyenes peremű és kihajló peremű csuprok részei lehetnek, (perem, nyak, oldal.) Gyakori díszítés a gazdag seprűzés es a fésűs karcolás. Előfordul a nyakon a karcolt hullámvonal is. (V. t. 9, 13.) A hordóalakú csuproknál általános a perem alatti két fcgófül. (V. t. 8.) VI. t. 1—14. Ltsz: 64. 1, 7—8. Anyag megegyezik az V. táblán látottakkal. Szajk—Téglagyár. (37) A lelőhelyen feltárt sírok leletei sok rokonságot mutatnak a Veszprém megyei temetők anyagával. A szórványként előkerült két töredék zsinórtechnikás díszítése a bemutatott szentlőrinci ház leleteihez áll legközelebb. (IX. t. 3—4.) Fécsbagota. (39,a) A lelőhelyen előkerült három zsugorított csontvázas sír egyikében egy tipikus tölcséres nyakú, gömbtestű, zsinórdíszes bögre került elő. Az edény tipológiailag az egyik legkorábbi darabként értékelhető a Dunántúlon. Több Tolna megyei lelőhelyről, Torma István terepbejárási adatai alapján olyan felszínen gyűjtött anyaggal rendelkezünk, melyek a zóki telepeken előkerült mészbetétes szórványokkal, valamint a szentlőrinci és szajki leletekkel szőre s kapcsolatba hozhatók. E lelőhelyek legtöbbje település, ahol e jellegzetes zsinórtechnikás mészbetétes díszű kerámia, durva, de rendkívül gazdagon karcolt házikerámiával együtt jelentkezik. Ezeken a lelőhelyeken egyetlen esetben sem került elő zóki kultúrához tartozó emlékanyag, de igen ritka a klasszikus, széles-sávos déli típusú mészbetétes kerámia is. Torma e lelőhelyeket a kutatás korábbi felfogásának megfelelően, — mivel azokat termesztésen nem sorolhatta a dél-dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájához, — az ún. kisapostagi művelődés néven vette fel topográfiájába és a korai bronzkorba sorolta valamennyit.

220 Az eredetkérdés vizsgálatánál ki fogunk térni e probléma általunk helyesnek vélt megoldására is,

22/ egyelőre azonban csak azt emeljük ki ezzel kapcsolatban, hogy ez a Dél-Dunántúlon szokatlan és immár önálló telepekkel rendelkező anyag, a baranyai és Tolna megyei adatok alapján is elhatárolható a kultúra egészén belül, anélkül, hogy a művelődéshez való tartozását dunántúli viszonylatban kétségbe vonhatnánk. A Sió—Kapós—Koppány folyók környékén végzett terepbejárások eredményeként a következő telepeiket ismerjük, melyek ezt a leletanyag-csoportot képviselik: Belecska (151) Döbrököz—Kétvizköze (85) Nagykónyi—tsz istálló (116) Pincehely—Görbő—Kapospart (149) Pincehely—Gyánti vasútihíd (148) Regöly—Kisregöly (128) Szakály—Törökcső (108) Tolnanémedi—Nebojsza (146) A terepbejárási anyagból két lelőhely anyagának jellemző részét részletesebben is bemutatjuk. Regöly—Halastavak. (127) — X. t. 1—14. A felszíni leletek három csoportra oszthatók. Az egyik rész finomabban iszapolt anyagú, vékonyfalú kisedényekhez tartozó darabokból áll, melyek főleg tölcséres nyakú, kihajló peremű, valószínűleg nyomott gömbtestű bögrék és ugyancsak kihajló peremű, tölcséres nyakú