Dr. Bándi Gábor: A Dél-Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete (Dunántúli Dolgozatok 4. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 4. Pécs, 1967)
III. A kultúra korai időszakhoz tartozó lelőhelyeinek különválasztása
csuprok töredékei lehettek. A szinte minden esetben díszített nyakon zsinórtechnikás megoldású, mészbetétes ornamentika található. (X. t. 4—5. 7—11.) Megtaláljuk a kevésbé finom kivitelű, de az előzőekkel azonos formájú edények darabjait is a felszíni leletek között (X.t. 6. 12, 14.) Az anyag legnagyobb része a durva házikerámia töredékeiből került ki, melyek általában tálak, csuprok és hengeres fazekak töredékei. Díszítésük gazdag és különösebb rendszer nélküli, seprűs vagy fésűs megoldású. (X. t. 1—3.) Szakály—Tárkány. (107) — X. t. 15—17. A bemutatott töredékek tipikus példái a durvább kivitelű, de zsinórtechnikás-sávos díszítésű csuproknak, melyek az ún. dél-dunántúli anyagban teljesen ismeretlenek.-8 Sajnos, a felsorolt telepek egyikén sem volt még régészeti feltárás, így nem tudjuk, hogy ez a több lelőhelyen ismert, egységes színezetű emlékanyag törvényszerű egységet mutat-e a települési forma tekintetében is. Mindenesetre a Szentlőrincen feltárt hiteles nagy családi ház és a kevésbé pontosan ismert Kölesd-csonthegyi nagyobb méretű gödörkomplexus már bizonyos összefüggéseket mutatnak. A felszíni megfigyelések korlátozott bizonyosságát figyelembevevő mégis megemlíthetjük azt. hogy a felsorolt telepek némelyikén a leletek nagyobb foltokban kerülnek elő, ami esetleg a szentlőrinci és kölesdi feltárások adatait alátámaszthatják a későbbi hitelesítések során.'--' 1 A telepek mellett néhány olyan adat is kiemelhető a Tolna megyei leletek közül, melyekből e tárgyalt leletegyüttesek népének temetőire is következtethetünk. Regöly. (122) A szekszárdi múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum egyaránt őriz a község területéről sírokból származó leleteket, melyek tölcséres nyakú kisbögrékből és csuprokból állnak. Valamennyi edény díszítése tekercselt pálcikás, illetve zsinórtechnikás megoldású, tehát nem déldunántúli jellegű.-' 10 Szekszárd—Hidasi dűlő. (69) A szekszárdi múzeumban őrzött B. 76. 933. 5. leltári számú kisbögre szinte pontos mása a Szentlőrincen előkerült, és az I. t. 10. képen bemutatott edénykének. A lelőhelyről annyit tudunk csupán, a hiányos feljegyzések alapján, hogy ott hamvasztásos temető sírjai kerültek elő. A baranyai és tolnai lelőhelyek vizsgálatából számszerűen a következő arány vonható le a klasszikus széles-sávos déldunántúli lelőhelyek és a most különválasztott csoport között. A két megyében ismert 95 telep közül 17 ehhez, a területünkön előzmény nélküli korabronzkori. Litzenkerámiás-északdunántúli mészbetétes körrel leginkább rokon, de a déldunántúli anyaggal is bizonyos fokig érintkező népességhez kapcsolható. A 67 temetőből ezzel szemben valószínűleg csak 4 tartozik e mindenképpen korai, az általánosan elterjedt déldunántúli mészbetétes edények népe kultúráját megelőző együttesekhez. Szándékosan tárgyaljuk külön a Somogy megyei. Balaton-környéki, tehát a Dél-Dunántúl nyugati vízgyűjtőterületén előkerült lelőhelyeket e megoszlás szempontjából. Ennek alapvető okát azzal lehet magyarázni, hogy függetlenül a kutatás hiányosságától, ezen a területen sokkal kevesebb ún. déldunántúli mészbetétes kerámiás lelőhelyet ismerünk.-' 1 s ami a leglényegesebb, még az idesorolható lelőhelyek anyaga sem azonosítható a baranyai—tolnai leletegyüttesekkel. A Somogy megyei lelőhelyek összessége a mészbetétes edények népe kultúráján belül sokkal inkább a nyugatdunántúli, veszprémi csoporttal mutat szoros rokonságot életének teljes időszakában. 21 '' 2 Ennek okait több oldalról kereshetjük, s az eredet kérdésénél ki is térünk rá részletesen. így most csupán a természetes földrajzi összetartozást és a valószínűleg jelentéktelenebb zóki alaplakosság szerepét említjük meg az egyrészt valóban fennálló szorosabb nyugati kapcsolat, másrészt a keleti területektől való elkülönülés indítékaként. A korai, nagy családi házakban lakó. zsinórtechnikás mészbetétes kerámiát készítő csoport különválasztásakor azonban az az érdekes és igen fontos helyzet áll elő a Somogy megyei lelőhelyek esetében, hogy a korai időszakhoz sorolható leleteknél nem mutatkozik eltérés a baranyai és Tolna megyei lelőhelyekkel szemben, sőt ezek teljes mértékben egyértelműen azonos körbe hozhatók a már felsorolt telepekkel és temetőkkel. Tehát amennyire a két terület későbbi fejlődése eltérő vonásokat mutat, anynyira megegyező a korai időszak emlékanyaga az egész Dél-Dunántúl területén. — S most nézzük meg a korai időszakhoz tartozó Somogy megyei lelőhelyeket: Telepek : Balatonkeresztúr (183) Balatonberény (182) Balatonszentgyörgy (181) Három fa—Riny apart (163) Kaposújlak—Várhegy dűlő (164) Kaposvár Olaki dűlő (165) Siófok (191)
