Dr. Bándi Gábor: A Dél-Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete (Dunántúli Dolgozatok 4. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 4. Pécs, 1967)

III. A kultúra korai időszakhoz tartozó lelőhelyeinek különválasztása

tatásra 1962-ben került sor,

224 amikor az 1. kutatóárokban épülethez tartozó áglenyomatos paticstömbök kerültek elő. A megbolygatott jelenség teljes feltárását 1963-ban végeztük el. Az I. szelvényhez csatlakozóan észak felé a II. szelvény területén folytattuk a ház további részeinek kibontását. (Méret: 3,5 . 5 méter.) Az első két ásónyom szintjében itt is jelentős Szentlőrinc-Strandfürdő. A bronzkori ház ásatási alaprajza. 1. Ház. — A korábbi kutatás történetének rövid leírásánál említett É—fD irányú kutatóárokhoz nyugat felé csatlakoztattuk az I—II. szelvényt, hogy a telep jelenségre utaló nyomokat (körvonalazhassuk. Az I. szelvény, hosszanti oldalával csatlakozott az árokhoz, mérete 3,5 . 5 méter. Az első ásónyom még kevés bronzkori cserepet és néhány állatcsontot tartalmazott. A második és harmadik ásónyomban már igen sok régészeti lelet került a felszínre. A sárga agyagos altalaj a harmadik ásónyom alján jelentkezett, 78, 85, 89 cm mélységben. A szelvény közepén többszöri nyesés után egy ÉNy—DK tájolású, nagyobb gödörház DK-i felének körvonala bontakozott ki. Alakja szabálytalan, lekerekített sarkú négyszög, melyből erős befűződéssel az épület ÉNy-felé tovább kiszélesedve folytatódott. Az altalaj szintjében a ház területén széles sávban követve a körvonalat, különösen a nyugati oldalon igen sok fonat- és áglenyomatos paticstömböt bontottunk ki, melyek az épület alacsony, fonott sövényszerkezetű, vastagon tapasztott felmenő falának omladékai lehettek. Az épület D—DK-i felében a gödörház fala enyhén méhkasos, helyenként azonban függőleges. A gödör több szintben padkás, alja enyhén teknős kiképzésű volt. A ház alap- és oldalnézete.