Dr. Bándi Gábor: A Dél-Dunántúli mészbetétes edények népe kultúrájának elterjedése és eredete (Dunántúli Dolgozatok 4. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 4. Pécs, 1967)
III. A kultúra korai időszakhoz tartozó lelőhelyeinek különválasztása
mennyiségű leletanyag került elő. A harmadak ásónyom mélységében elértük az altalajt. A nyesés után megállapíthatóvá vált, hogy a ház egy nagy téglalap formában folytatódik tovább a szelvény területén. Az épület ÉNy-i sarkát már nem lehetett további feltárással meghatározni, mivel azt a strandfürdő partszakadása tönkretette. A gödörház belső tere ezen a II. szelvénybe eső részen is padkás kiképzésű volt. A ház körvonala a kisebb hiányzó rész ellenére is érthető, és egyértelműen magyarázható. Az épület szabályos téglalapalakú, közepén ívelA ház falának szerkezeti rajza. ten elkeskenyedő, sarkai lekerekítettek. Az ÉK-i sarokban egy nyújtott, folyosószerű bejárati rész csatlakozik a téglalaphoz, menetteljesen süllyedve a ház belseje felé. A ház mérete 6 . 4,5 méter. (1—2. kép.) Az ásatási megfigyelések, a felépítmény omladékának helyzete, a paticsok (VII. t. 1—5.; VIII. t. 1—12.) áglenyomatos szerkezete, tapasztása, valamint az alaprajz adatainak ismeretében a ház rekonstruálását is meg lehetett kísérelni.5 Az a tény, hogy a gödörház területén tetőszerkezetet tartó cölöpnek semmilyen nyomát sem találtuk, speciálisan befolyásolta a rekonstrukciót. A paticstömbök bizonysága szerint a gödör, illetve a ház körvonalán fonott szerkezetű, kívül-belül tapasztott, alacsony fal emelkedett. (3. kép.) A ház keleti, hátsó fala er ős ebb, kb. 25—30 cm vastag és alacsonyabb lehetett (50 cm), míg a nyugati homlokzat, a bejárati oldal fala vékonyabb. 15—20 cm vastag és magasabb volt. (80—100 cm.) A tetőszerkezetet súlyban a hátsó fal tartotta, melynek tartógerendáihoz a fal tapasztását minden oldalon hozzásimították. Az alapterület és a falszerkezet, valamint a fonott-tapasztott fal teherbíróképességének ismeretében a tető rekonstruálása is megkísérelhető. A 24—26 nr terület áthidalását tartó falkorona 1 m 2 területen 50 kg terhelést bír el, ami e ház esetében 1200 kg tetőterhelést jelent. Ennek megfelelően a tető burkolatot tartó gerendák kb. 10—12 cm vastagok lehettek és ha szálas növényi takaró került a tetőre, akkor egymástól való távolságuk 25—30 cm lehetett. Ezen adatok alapján a nagy méretű ház ferde síkú tetővel rendelkező, fonott szerkezetű, tapasztott falú, minden tekintetben tartós, stabil építmény lehetett, melynek belső terét a A ház távlati kéve EK-irányból.