Sződy Szilárd: Pécs-Baranya felszabadulása a korabeli napilapok tükrében (Dunántúli Dolgozatok 2. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 2. Pécs, 1965)

MEGNYÍLT A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT ELSŐ DUNÁNTÚLI PÁRTISKOLÁJA PÉCSETT Az iskola maga, egyemeletes, pompás új épület, napos teraszokkal. . . A főépületben helyezték el a társalgót, a kézi könyvtárt, a tanári szobákat és a tanfolyam résztvevőinek hálótermeit A megnyitón Krancz Pál, a pécsi Kommunista Párt titkára intéz néhány komoly, útmutató szót a növendékekhez. Emlékezetükbe vési, hogy soha el ne felejtsék, mit jelent ennek az iskolának a megnyitása, amelyik a maga nemében az országban a harmadik, — itt a Dunántúlon pedig az első. „Az iskola célja az — mondja — hogy harcos kommunistákat neveljen, akik szerte az országba elvigyék majd azt a szellemet, amelyik a népi demokrácia kiépítéséhez szükséges." A nagy tapssal fogadott beszéd után dr. Szabó Pál Zoltán, a Dunántúli Tudományos Intézet igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Bevezető szavai után a szocializmus világtörténelmi jelentőségével foglalkozott s a következőket mondotta. — Sokat hallottunk beszélni arról mennyiféle párt van. Van ilyen is, meg olyan is. Ma itt alakult egy, — holnap meg valahol másutt egy másik. Pedig tulajdonképpen — ha jól meggondoljuk nincsenek is pártok. Csak két világ van. Egy fejlődő szocialista és egy lehanyatló feudális világ. Mi kommunisták sem párt vagyunk, hanem világnézet, amely világnézetnek szükségszerűen következett be a maga világtörténelmi fejlődése. Kétezer évvel ezelőtt született meg az a tan, hogy halála után minden ember egyforma. Mi pedig azt hirdetjük, hogy az egyenlőségnek itt, a földön kell bekövetkeznie és minden embernek meg kell kapnia azokat a javakat, amihez az élet jogán mindenkinek egyformán jussa van ... (Új Dunántúl, 1945. július 11.) PÉCS ÉS BARANYA DOLGOZÓ NÉPE! MUNKÁSOK! PARASZTOK! ÉRTELMISÉGIEK! A dolgozó magyar nép az egész országban megfeszített erővel verejtékezik a náci és nyilas hordák által lerombolt hazánk újjáépítésén. Már futnak a vonatok, már megindult a postaforgalom, a drávamenti falvak felépítése is megkezdődött. A falu népe, az új földbirtokosok betakarítják az új termést. S amíg a város és falu dolgozóinak nehéz és verejtékes munkája folyik, a régi rendszer, a mérhetetlen kizsákmányolás és a csendőr terror hívei, a reakciósok mindent elkövetnek, hogy megakadályozzák az új Magyarország felépítését. Azt akarják a nép ellenségei, hogy a gyárakban, a bányákban éhbérért dolgozzon és újból elnyomott legyen a munkásság: azt akarják, hogy egyenetlenség és széthúzás legyen a demokratikus pártok között: azt akarják, hogy visszatérjenek a földbirtokosok és újra elrabolják a falu népétől a földet: azt akarják elhitetni, hogy a fiatal magyar demokrácia felelős minden bajért és szenvedésért, amit pedig ők zúdítottak az országra. Ezzel szemben azt akarjuk, hogy független, szabad és demokratikus hazánkban ne zsákmányolják ki a város és a bánya dolgozóit; azt akarjuk, hogy a falu népe úr legyen a saját földjén, azt akarjuk, hogy a háborús bűnösök elnyerjék méltó büntetésüket. Ezért az ország újjáépítéséért és a reakció ellen harcba szólítjuk Pécs és Baranyavármegye minden dolgozóját. Pártjaink sorait megtisztítjuk azoktól, akik nem értenek velünk egyet. Tagjainkat felszólítjuk, hogy mind Pécsett, mind a járási székhelyeken és az összes falvakban ma jobban fogjanak össze, mint valaha és mozgósítsák a magyar népet e célkitűzéseinkért... Amit eddig elértünk, azt pártjaink összefogásának köszönhetjük. Ha az összefogást fokozzuk — győzünk. MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT NEMZETI PARASZTPÁRT (Új Dunántúl, 1945. július 28.) A NÉPBÍRÓSÁG VÉDELMÉBEN kell szót emelnünk az ország nyilvánossága előtt. Meg kell tennünk ezt azért, mert azok az események és jelenségek, amelyek egyre gyakrabban ismétlődnek a népbírósági ügyek körül, arra vallanak, hogy most már általános politikai érdekből is foglalkoznunk kell a tényekkel és szembe kell nézni velük. Jól meg kell érteni mindenkinek, hogy a Népbíróságok működtetése elkerülhetetlen szükségesség és az ideiglenes magyar nemzeti kormány azért hívta életre ezeket a bíróságokat, hogy általuk szabályozó szelepekhez jusson a magyar belpolitikai élet. Olyan szelepekhez, amelyek majd intézményesen levezetik a múlt rengeteg igazságtalanságának, szennyes és gyalázatos társadalmi és erkölcsi kártevéseinek következtében most felszínre törő megtorlás erőit. A Népbíróságok vannak hivatva az új demokratikus magyar életet megszabadítani azoktól a kártékony elemektől, amelyek, ha zavartalanul politikai ruhát cserélnek, akkor holnap mellékvágányra terelik az egész demokratikus kibontakozás ügyét, és megbuktatják mindazokat az erőfeszítéseket, amelyeket egy jobb magyar jövő érdekében fejtünk ki. A Népbíróság arra van hivatva, hogy az ország forradalmi átalakulásának útját biztosítsa és eltávolítsa az útból a politikai gáncsvetőket, és a reakció politikai spekulánsait. Ezt a szerepét és hivatását mindenkinek meg kell érteni és értékelni kell.