Sződy Szilárd: Pécs-Baranya felszabadulása a korabeli napilapok tükrében (Dunántúli Dolgozatok 2. A Pécsi Janus Pannonius Múzeum Kiadványai 2. Pécs, 1965)

.. .Mindenki gondoljon arra, hogy az út amelyen most járnak, a kibontakozás útja, amelyen még a legnagyobb egyéni áldozatok árán is helyt kell állni annak, aki valóban hisz a magyar demokrácia jövőjében és akinek az ajkán nemcsak szólam a demokratikus Magyarország neve. (Dunántúli Népszava, 1945. július 28.) Nagyszerű eredménnyel zárult a pécsi üzletvezetőség munkaversenyének első szakasza. Előléptetésben részesülnek a rohammunka legkiválóbb résztvevői. A pécsi üzletvezetőség volt az első az országban, amely átérezve a nehéz helyzetet a rendes napi munkaidőn felül munkaversenyt hirdetett. A pályatest, a kocsipark és minden más vele kapcsolatos segédmű, olyan állapotban volt, hogy versenymunka nélkül félesztendőig is szünetelt volna a forgalom. A pécsi üzletvezetőségtől vették át az elgondolást a többi versenycsoportok is. Az újjáépítés kezdetén sem pálya, sem kocsipark nem állt rendelkezésre, így fogatos kocsikkal kellett a rengeteg javítási anyagot a helyszínre szállítani. Mozdonyjavító műhelyről csak álmodni lehetett. Egy komoly szerszám sem állt rendelkezésükre. Mindent újra kellett kezdeni. A munka első fázisa az anyaggyűjtés volt. Rengeteg nyers — félkész — és készárut gyűjtöttek. Pl. 1721 szeget, 698 mázsa ócskavasat, 323 tonna sínhevedert, 318 m

3 fát, 2384 db talpfát, 32 000 db téglát, 435 mázsa cementet cs még számtalan más anyagot, 130 000 munkaóra felajánlás anyaggyűjtésre. A versenymunkában 122 állomás, 6 fűtőház és fiókműhely, 6 osztálymérnökség, 16 távirdamesteri és 12 szemaformesteri körzet vett részt. Helyreállítottak: 139 mozdonyt, 239 személykocsit, 483 fedett, 770 nyitott teherkocsit, 66 799 folyóméter sínpárt, 391 db váltót, 176 db keresztezést, 106 hidat, 150 kitérőt, 169 telefon és távirdaállomást, 22 885 fm távbeszélő vezetéket, azonkívül romeltakarítást, festést, ajtókat, ablakokat és megszámlálhatatlan más munkát is végeztek. A vasutasság a hófúvással, akna veszéllyel, a nincstelenséggel is felvette a harcot, és győzött. Eddig közel egymillió munkaórát áldozott a pécsi vasutasság a Hazáért. Most érkeztek az első pihenőhöz, amikor is számadást készítettek, buzdításul a továbbiakra. Csak egy napfénytől sugárzó délutánra állanak meg, hogy seregszemlét tartsanak a munka legkiválóbb hősei felett. Amint értesültünk, a munkaverseny legszorgalmasabb résztvevői előléptetésben és pénzjutalmazásban részesültek. Ezen a nép ünnepségen a nyilvánosság nevében mi is ott szeretnénk lenni, hogy magyaros kézfogással köszönjük meg áldásos és önzetlen munkásságát a pécsi üzletvezetőség kiváló vasutastársadalmának. (Dunántúli Népszava, 1945. július 29.) TÜNTETŐ FELVONULÁS A REAKCIÓ ELLEN A pécsi dolgozók egységét nem engedik megbontani a reakciós aknamunkával. Szombaton délután 6 órakor a dolgozók nagy tömege gyülekezett az Irányi Dániel téren. Innen zárt sorokban a Széchenyi térre mentek és az egész teret betöltő tömeg előtt beszédek hangzottak el a reakció ellen. Krancz Pál a kommunista párt nevében ezeket mondotta : — Szabadság és Barátság ! A mai tüntető felvonulásunk azért vált szükségessé, mert a reakció egyre szemtelenebbnek mutatkozik. Elvtársak! A dolgozók egységét nem engedjük szétbontani. Mi addig fogunk harcolni, míg a reakciót szét nem tiporjuk teljesen. Nem engedjük meg azt, hogy amikor dolgozóink az újjáépítéssel vannak elfoglalva, akkor a reakció felüthesse a fejét... Dr. Hajdú Gyula, akinek megjelenését nagy tapssal fogadták, ezeket mondotta. — Elvtársak! Nem egy jóelőre elhatározott megmozdulás ez a gyűlés. Demonstráció ez minden demokrata pécsi részéről, hogy megfélemlítse a reakciót... a reakció volt az, amely belezavarta ebbe a nyomorúságba, ebbe a bajba az országot. Ennek a nyomorúságnak neve: háború! Ezek a küzdelmek, ezek a nehézségek szomorú örökségei az elmúlt reakciónak. Ezt tőlük kaptuk örökségbe. Ebben a városban tüntettek az ellen, hogy a népbírák túl szigorúan ítélkeztek. Önök talán tanúi voltak az 1919-es eseményeknek. Van-e valaki, akit igaztalanul ítéltek akkor el? Egyéni és személyes bosszú nem vezetett bennünket és mégis 25 évet kellett bolyonganunk a világban, és most mégis a reakciósok tüntetnek a szigorú büntetés miatt... A beszéd elhangzása után az Internacionáló hangjaival ért véget a felvonulás, majd a nagyszámú résztvevő zárt sorokban, fegyelmezetten vonult el. (Dunántúli Népszava, 1945. július 31.) VASÁRNAP NYÍLIK MEG A MAGYAR—SZOVJET MŰVELŐDÉSI TÁRSASÁG PÉCSI FÉNYKÉPKIÁLLÍTÁSA Harc és építés a Szovjetunióban. Ez a cím áll a Magyar—Szovjet Művelődési Társaság fényképkiállításának plakátján. Ez a plakát joggal keltheti Pécs közönségében a legnagyobb érdeklődést, mert a maga nemében igen jelentős és úttörő kulturális eseményt hirdet meg. A hazug propaganda által meghamisított és a maga igazi valójában ismeretlen arcát mutatják be Szovjetuniónak a kiállításra kerülő képek. Az érdekes és izgalmas háborús riport-sorozatokon kívül, bőséges anyag nyújt betekintést abba a gigászi építőmunkába, amelyet a háború előtt, majd a háborús pusztítások után az orosz nép végzett...