Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Póka Teréz: Szabó József, a magyar kőzettani iskola megalapítója

Póka Teréz Ennek következtében megoldotta a kor egyik tisztázatlan kérdését, amely a zöldkövek (Grünsteine, greenstone, propilit) mibenlétére vonatkozott. Nagy elméleti és gyakorlati jelentőségére tekintettel ezt a kérdést külön, részletesebben is bemutatjuk. Szabó József az 1860-as években dolgozta ki említett kőzetrendszerét és 1870-ben tette először közzé magyar nyelven (SZABÓ J. 1870). Nemzetközi szinten azonban német nyelvű kiadásával (SZABÓ J. 1873) csak a már említett bécsi világkiállításon (1873) jelent meg, ahol nagy nemzetközi elismerést aratott. „Greenstone story" Ezzel a mottóval mutatta be a jelen cikk szerzője 1995-ben a Nemzetközi Földtudomány Történeti Bizottság (INHIGEO) előtt (Bécs, Kárpát-Balkán Geológiai Kongresszus) azt a folyamatot, amely Szabó József zöldkövesedésre vonatkozó felismerésével kapcsolatban a tudományban napjainkig történt. Ennek során egyedülálló felismerését elferdítették, ill. a hiányos, vagy helytelen hivatkozások miatt elfelejtették. A történet a következő volt. A zöldköveket a gyakorlatban már a középkortól ismerték a bányászok, mivel azok a dús Au-Ag érctelérek (valamint később a polimetallikus érctelepek) kíséretében jelentek meg, tehát mintegy vezérkőzetnek használták az ércesedés feltárásában. A zöldkövet a kőzettan diszciplínájának kialakulásával önálló kőzettípusnak tartották. így a XIX. század egyik legnagyobb kőzettantudósának, Bernhard von Cottaexnak alapvető művében (1842) is önálló kőzetkifejlődésként jelent meg. A kor másik prominens kőzettantudósa, Ferdinand von Richthofen, aki a Kárpát-medence vulkáni területein is jelentős kutatást végzett, azt tartotta, hogy a „trachythegységekben" mindig a zöldkő a legidősebb (alapot képező) vulkáni kőzet. Richthofen később az USA-ban is tanulmányozta a kérdést, és ott is hasonló álláspontra helyezkedett, és ott adta a kőzetnek a propilit elnevezést („első település"), amelyet máig is a kőzettani nevezéktanban legelterjedtebben alkalmaznak, és Richthofen nevével jegyeznek. F. Zirkel, aki a kor egyik legnagyobb kőzetrendszerezője volt, 1876-os kőzetrendszerében szintén Richthofen véleményét fogadta el a zöldkővel kapcsolatban. Szabó József 1870-1873-as trachitrendszerében azonban elsőként mondta ki, hogy a zöldkő nem önálló kőzet, hanem modifikált (átalakult) trachit. H. Rosenbusch 1877-ben megjelentetett, az első világszerte elfogadott és mai napig alapozónak tekintett művében gyakorlatilag készen állt a magmás kőzetek modern rendszerével, amelyben már zöldkődácitról és zöldkőandezitről írt, tehát a modern genetikai felfogást ismerte, azonban nem hivatkozott Szabó Józsefre. C. Doelter, aki erdélyi kutatásai során a vulkáni hegységek leírásában jelentős sikereket ért el, már 1875-ben a korábban Richthofen nyomán propilitként leírt kőzeteket mint andeziteket írta le (ez volt a plagioklász-trachitok új elnevezése, amely L. von Buchtól származott és máig élő kőzetnév). Ez pedig azt jelenti, hogy az 1870-es években már átment a köztudatba a zöldkövek Szabó József által felismert genetikája anélkül, hogy a kutatók hivatkoztak 70