Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)
Póka Teréz: Szabó József, a magyar kőzettani iskola megalapítója
Szabó József, a magyar kőzettani iskola megalapítója volna arra a munkára, amely ezt a genetikai szemléletet elsőként fölismerte. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a korabeli tudományban az irodalmi hivatkozás ma elfogadott rendszere még nem alakult ki, sok szerző egyáltalán nem, vagy csak igen korlátozottan alkalmazott irodalomjegyzéket, ill. alapos hivatkozást.) Érdekes kapcsolat alakult ki a kor nagynevű USA-beli érckutatója és kőzettantudósa, G. F. Becker (1847-1919) és a nála jóval idősebb Szabó József között. Szabó József 1882-ben utazott Amerikába és New Yorkban találkozott „a Central Park nyugati oldalán levő múzeumban" Beckerrel. Eszmecseréjük során örömmel tudta meg, hogy Becker már 1875-ben, a Comstock Lode-i híres érclelőhellyel kapcsolatos publikációjában olyan elképzelést közölt a zöldkövesedés mibenlétéről, amely megegyezett Szabó József elméletével. Ennek hatására látogatott el Szabó József Virginia City-be és az ottani Comstock Lode-i telepet a bányában tanulmányozta, az abban a korban a világ legmélyebb, 3000 láb mély aknájában is járt (SZABÓ J. 1883a). Valószínű, hogy Szabó József amerikai útja során a nála levő, akkor legújabb selmeci-hegységi munkájából (1879) adott Beckernek példányt, amelyben részletesen ismertette az ottani zöldkőképződési folyamatot. Ezért történhetett, hogy G. F. Becker 1882-ben írt, a Comstock Lode-i telepet ismertető monográfiájában a propilitek megismerésének történeti leírásában a következő sorrendet ismerteti: С Doelter (1875), G. Rath (1878), F. von Richthofen (1879), Szabó József (1879). így számos félreértés következtében Szabó József elsősége a zöldkövesedés folyamatának felismerésében elveszett, ill. nem ment át a köztudatba. Szabó József egyik legkiválóbb magyar tanítványa, Inkey Béla, aki a kőzettan és az érckutatás területén szintén kiemelkedőt alkotott, mesterének zöldkövesedéssel kapcsolatos eredményeit a gyakorlati kutatásban is kiválóan alkalmazta. 1885-ben jelent meg a nagyági (Erdélyi-érchegység) Au-érctelep kifejlődését bemutató munkája, amelyben kimutatta, hogy az Au-ércesedés és a zöldkövesedés intenzitása egyenes összefüggésben van és a zöldkövek is jelentős hintett ércesedést tartalmaznak. Inkey Béla a kőzetátalakulás és az ércanyag feldúsulása közötti összefüggés kimutatásával első ízben írt le laterálszekréciós ércgenetikai folyamatot. Ennek az elsőségnek az elismerése is elmaradt a nemzetközi tudományban. (Jelen cikk szerzője a Nemzetközi Geológiai Unió lapjában, az Episodesban szándékozik megjelentetni ezt a tudománytörténeti érdekességet és remélhetően a hivatalos kőzettantörténetben elismerésre talál Szabó József és a magyar földtan elsősége ebben a jelentős kőzetrendszertani és genetikai kérdésben.) Szabó József halál utáni élete Szabó József a XIX. század második felének szakemberképzésében alapvető szerepet játszott. Kiváló tanítványok sorát állította a Magyar Királyi Földtani Intézetben a kutatók sorába, valamint a kolozsvári egyetem és a budapesti műegyetem vezető oktatóit is ő nevelte. Halála után azonban a tanszék átalakult (külön Kőzettani, Ásványtani, valamint Földtani és Paleontológiái tanszék alakult). A kőzettan 71
