Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)

Brezsnyánszky Károly: A magyar geológia a XIX. században

Szabó József-emlékkönyv Brezsnyánszky Károly Magyar Állami Földtani Intézet, Budapest A magyar geológia a XIX. században Bevezetés Ahhoz, hogy Szabó József, a „legnagyobb magyar geológus" életművét, munkásságát a maga valódi nagyságában értékelni tudjuk, vissza kell tekintenünk korára, a XIX. századra, azon belül is különösen a földtan tudományának hazai állapotára. Szabó József nagyságát mutatja, ahogy azt látni fogjuk, hogy munkásságának eredményei rendre felbukkannak visszatekintésünkben, elválaszthatatlanul beépülve a geológia tudományának leggyorsabban fejlődő, kiteljesedő korszakába. A geológia vagy földtan a Föld felépítésével, szerkezetével és anyagával, fejlődésének történetével, élővilágának a földtani változásokat kísérő alakulásával foglalkozó tudomány, mely számos tudományágra tagozódik, mint például a földkéregszerkezettan (tektonika), a rétegtan (sztratigráfia), az ásványtan (mineralógia), a kőzettan (petrográfia), az őslénytan (paleontológia), az ősföldrajz (paleogeográfia), vízföldtan (hidrogeológia) vagy a különböző alkalmazott földtani területek. A Föld története nagyjából 4,5 milliárd évet ölel fel. Mintegy 3,5 milliárd évesek a legidősebb ismert ősmaradványok és mintegy 2 millió évesek a korai emberelődök maradványai. A modern földtan úttörői A földtan mint tudomány a bányászati gyakorlatból született meg a XVIII. század második felében. Abraham Gottlob Werner (1750-1817) német tudós, a freibergi bányászati akadémia tanára nagyszabású életművével ekkor alapozta meg a közvetlen tapasztalatokon nyugvó leíró földismeret, a geognózia tudományát, mely a mai értelemben vett földtani tudomány elődjének tekinthető, bár annak csak igen szűk területét fedi. Werner mint a neptunizmus (csaknem minden kőzet vízi eredetű) képviselője heves vitában állt a skót James Huttonnel (1726-1795), a plutonizmus (csaknem minden kőzet magmás eredetű) megalapítójával. Ők ketten, tévedéseik ellenére, elévülhetetlen érdemeket szereztek a földtani kutatás tárgyát képező anyagok, ásványok, kőzetek leírása, valamint a geológiai jelenségek felismerése terén (1. ábra).