Hála József – Romsics Imre szerk.: „A legnagyobb magyar geológus”. Szabó József emlékkönyv. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 8. Kalocsa, 2003.)
Dobos Irma: Szabó József vízföldtani munkássága
Dobos Irma Vadász Elemér, aki közölte a kézirat másolatát, megvizsgálta Dornyai Béla és Horusitzky Henrik Tatáról közölt munkáját is és megállapította, hogy igen alapos feldolgozásuk nem hivatkozik az Edward Risz feljegyzésére. Nem hanyagolható el viszont Szabó József helyesbítő megjegyzése a földtani képződmények korára, a forrásvíz eredetére és feltárási lehetőségeire. Érdekes a tatai forrásoknak a budaiakkal egységes víztükör felvetése, amelyet már Szabó József korai írásában is megtaláljuk, de ezt az újabb kutatások nem igazolják. A tatai forrásokkal szemben Szabó József a gödi források foglalására és bevezetésére tett javaslatot. Annak ellenére, hogy az összes vízhozamot 75 000 m /napra becsülte, a javaslatot nem fogadták el azzal az indokkal, hogy a vízigény növekedésével nem látszott biztosítottnak e megoldás további fejleszthetősége (1885, 1887c) (5. ábra). 5. ábra: A gödi Duna-part változatos földtani felépítése A végső megoldás mégis a már 1884-ben elkezdődött nagyarányú hidrológiai kutatás maradt, amely az újpesti Duna-parton Dunakesziig tartott (1886). A fúrások feldolgozását ismételten Szabó József végezte és a munka értékelésekor figyelembe vette a vízgyűjtő területről beszivárgó 15 000 mVnap vízmennyiséget és 90 000 m 3 /napra becsülte a káposztásmegyeri kutak hozamát. Budapest ivóvízkérdése többször előfordult nála még a későbbi években is. 1887ben már hangsúlyozza, hogy a legnagyobb hatást rá a bécsi ivóvízellátás, illetve a párizsi és a New York-i használati víz megoldása tette. Továbbra is a gödi források bevezetését látná a legjobb megoldásnak, bár nem kizárt a Duna menti kavicsban tárolt víz felhasználása sem. A víz elosztására a Gellért-hegyre javasolna tározót építeni, ami tulajdonképpen később meg is valósult és még ma is működik (1887a). Érthető, hogy miért foglalkozott olyan behatóan a bécsi vízvezetékkel, illetve ahhoz hasonlóan miért látta a főváros vízellátásának megoldására ezt a legjobb módszert. Közleményében részletesen leírja a vízellátás hidrogeológiai és a kiemelkedő műszaki megoldásokat. Leírja, hogy a bécsi vízvezeték hossza 95 km és a főforrás, a Kaiserbrunnen vize 24 óra alatt teszi meg az utat a „Schneebergtől" Bécsig. Miután a kiépített vezeték nem mindig tudja szállítani a szükséges vízmennyiséget, ezért a 104
