Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)
I. Történeti bevezető - 1/1. A káptalan alapítása, szervezetének kiépülése
Történeti bevezető A törökök elleni fölszabadító háborúk utáni Kalocsán Patachich Gábor gróf (1733- 1745), az egykori zágrábi kanonok, majd szerémi püspök lett az „első kalocsai érsek”, aki már nem más egyházmegye kormányzatával együtt, a távolból látta el tisztét, hanem kinevezése után, 1733 tavaszán - a király kérésére még a pápai megerősítő bullát is megelőzve — Kalocsára érkezett. Számot vetett jövedelmeiről, majd fiatalos lelkesedéssel látott munkához. Még érsekségének első évében egy vendégfogadót alakíttatott át szemináriummá, folytatta székesegyházának építését, s hamarosan a káptalan szervezéséhez látott.3 1734. április 23-án levélben fordult a királyhoz, melyben a káptalan fölállítására tett javaslatot. A levélben foglaltak szerint nemcsak Isten házának ékessége, a székesegyház dísze, az érseki egyházmegye rangja kívánja meg a testület újraalapítását, de indokolja azt a szentszéki ügyek intézésének lassúsága, az akadozó ügyvitel is. Az érsek hivatkozott a levéltár őrzésének és ügyvezetésének feladatára is, melyet megfelelő munkatársak híján szintén nem tud ellátni. Végül fölajánlotta, hogy érseki háztartása terhére négy kanonok kényelmes tartását fizeti, a következőképpen meghatározott javadalmazás mellett: a tüzelőfa és szabad legeltetés természetbeni járandóságán túl a nagyprépost évenként 500, a többi három kanonok 400-400 rénes forintot kap. Négy helyben lakó, valamint néhány címzetes kanonokról tett tehát említést, utóbbiak egy-egy plébános személyében minden juttatás nélkül, de szavazati joggal, lényegében a tényleges kanonokság várományosaiként szerepeltek.4 A kért királyi jóváhagyás egyrészt azért volt fontos, hogy a tervezet Patachich utódait is kötelezze, másrészt hogy széküresedés esetén az említett terhek a kincstárra háruljanak. Ekkor egyébként még a székesegyház sem volt a káptalan fogadására kész állapotban, s az érsek megoldásként a városi plébániatemplom ideiglenes káptalani használatba vételét tervezte. Erre azonban végül nem lett szükség, mivel a káptalan fölállítása az építkezéshez hasonló módon évekig elhúzódott. Patachich érsek természetesen a pápát is értesítette alapítási szándékáról, s 1734. június 26-án kelt levelében római ágensét kérte, hogy a jóváhagyó pápai bullát számára kieszközölje.5 1734. december 20-án érkezett meg a király válasza, melyben III. Károly lényegében csak nyugtázta Patachich Gábor érsek kérését. Érdemes azonban fölfigyelnünk egy megjegyzésére melyet a lehetséges anyagi alapok előteremtése kapcsán tett: „A tizedek negyedei pedig, melyek a kánonilag egyesített kalocsai érsekséget időről-időre megilletik, olyan jelentős összeget tesznek ki, hogy azokból a káptalani teendők végzése céljából vagy több kanonok is eltartható, vagy alkalmasabb személyek is választhatók az ilyen kanonokságra, minek következtében mind a törvény előírásának pontosabb betartása, mind pedig a közjó hatásosabb előmozdítása 3 KATONA 1800. 181-184. 4 KATONA 1800. 205-206. A tartalmilag idézett rész eredetiben: „Custodia et securitas archiepiscolpalis archivi id exigit. Ob defectum enim capituli, archivum tam in spirituali, quam temporali administratione paene dilapsum et dissipatum est, non sine grandi utriusque administrationis iniuria, difficultatem enimvero in documentis conquirendis ego experior maximam.” 5 WINKLER 1935. 52. 10
