Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)

I. Történeti bevezető - 1/1. A káptalan alapítása, szervezetének kiépülése

A káptalan alapítása, szervezetének kiépülése

lehetségessé válnék.”6 A felzeten szereplő följegyzés szerint 1734. december 31-én válaszolták meg a levelet, de ez a válasz sajnos nem áll rendelkezésünkre, s az ügynek a konzisztóriumi ülések jegyzőkönyvében sincsen nyoma. Nem tudjuk tehát, hogyan reagálhatott az érsek a burkolt királyi fölszólításra, amely a tervezettnél nagyobb létszámú testület fölállítását, a bőkezűbb javadalmazást célozta.

Tény viszont, hogy néhány hónap elteltével, 1735. április 27-én Pozsonyban kelt leiratában a helytartótanács hivatalosan közölte az érsekkel, hogy III. Károly király a káptalanra vonatkozó felterjesztését elfogadta, s azt mindenben jóváhagyta.7 Ebben a levélben a jóváhagyás mellett nem hallgatták el, hogy a királyi vélemény szerint szerencsésebb lett volna, ha a káptalan háztartását a valóságban kihasítanák az érseki birtoktestből és elkülönítve kezelnék. Mégis figyelembe vették az érsek érveit, a birtokok együttes kezelésének könnyebbségét, s végül a király az érsek által előterjesztett változatban fogadta el a káptalan újraalapításának tervét. A helytartótanács megígérte, hogy a tervezetről értesíteni fogja a kamarát, s egyben a pápai beleegyezés kieszközlésének ügyében is eljár. A káptalan hiteleshelyi jogának felújításához az uralkodó nem látta szükségesnek külön kikérni az országgyűlés jóváhagyását, noha az a magyar joggyakorlat szerint szükséges lett volna. III. Károly azzal indokolta döntését, hogy nem új intézmény, új kiváltság létrehozásáról volt szó, hanem régi, hosszú időn át szünetelő működés folytatásáról. Mindezek értelmében kérték az érseket az udvarban készülő kiváltságlevél átvételére.

Mielőtt azonban erre sor kerülhetett volna, még ez évben megérkezett XII. Kelemen pápa megerősítő bullája, mely 1735. november 30-án Rómában kelt.8 A terjedelmes irat egyben jóváhagyta a szeminárium alapítását is. A káptalannal kapcsolatos új fejlemény számunkra, hogy a testület leírásakor a nagypréposton kívül négy tényleges kanonokot - szemben az eddigi hárommal valamint négy tiszteletbelit említett. Az újabb stallum fölállítását úgy tette lehetővé, hogy azzal egyesítette a kalocsai plébánosi állást, s ettől fogva a kalocsai plébánosok a káptalan tagjai lettek. így az érsek által vállalt anyagi teher nem változott. Az évente fizetendő 1700 forintos összeggel kapcsolatban egyébként a pápa előírta, hogy annak harmada a kórusimákon való részvétel alapján legyen kiosztva a megjelent kanonokok között. Ezenkívül engedélyezte a kanonokok számára a karing és a lila színű hermelines vállköpeny viseletét uszállyal, a nagyprépost számára pedig a főpapi jelvényeket. A pápa az egyetemes egyházjog alapján csak általában említette a tényleges kanonokokat, nem használva azok Magyarországon elterjedt megnevezéseit - pl. olvasó-, éneklő-, vagy őrkanonok előírt viszont bizonyos funkciókat, amelyeket a káptalan tisztségviselőinek

6 KFL.l.b. 6/1. Az idézett rész eredetiben: „Quartas autem ex Decimis praevio modo Canonice unitarum Ecclesiarum Archi Episcopatus, de tempori in tempus provenientes, ejus esse importandae, quod exinde aut plures canonici pro obeundis Muniis Capitularibus interteneri, aut vero magis idonea Subjecta selective ad ejusmodi Canonicatum adhiberi, sicque tam Legis praescripto satisfieri, quam et Publico melius prospici quiret.”

7 KFL.l.b. 6/2. A levelet közli KATONA 1800. 211-213.

8 KFL.l.b. 1/1. Közli KATONA 1800. 214-219.

11