Lakatos Andor: A Kalocsai Főszékeskáptalan Levéltára - Kalocsai Múzeumi Értekezések 4. (Kalocsa, 1998)

I. Történeti bevezető - 1/1. A káptalan alapítása, szervezetének kiépülése

I. TÖRTÉNETI BEVEZETŐ

1/1. A káptalan alapítása, szervezetének kiépülése

A török uralom alól fölszabadult országrészben sorra alakultak újjá az egykori káptalanok. Az egyházi szervezet helyreállítóinak emlékezetében minden bizonnyal élénken élt még a középkori székes- és társaskáptalanok emléke, melyek az egyes főpapok tanácsadó testületéként, ill. egyéb feladatok végzésével mindig is fontos szerepet játszottak az egyház, a társadalom életében. A középkorban egyaránt káptalani iskolákban tanult az egyházi és világi értelmiség. A káptalanok tagjai, a kanonokok őrizték a székesegyházakat, megjelenésükkel emelték a szakrális események fényét, kifinomultan művelték a liturgiát. Magyar sajátosságként tovább növelte fontosságukat közjogi funkciójuk, ún. hiteleshelyi, azaz közjegyzői tevékenységük. A török utáni időkben az imént említett emlékeken túl nagyon is valóságos igények támadtak e testületek — részben új tartalommal megtöltött — működésére. Ezt igazolja az egyházmegyéiket újjászervező főpapok magatartása, akik a legfontosabb teendőik közé sorolták a káptalanok létrehozását, s ennek érdekében gyakran jelentős anyagi áldozatot is hoztak.

így tett pl. Radanay Mátyás, a helyreállított pécsi egyházmegye első püspöke (1687-1703), aki visszaállította székvárosában a káptalant. Hasonlóan cselekedett a váci egyházmegyében Dvomikovics Mihály püspök (1689-1705), annak ellenére, hogy még közös imára alkalmas templom sem volt városában. Váradon Benkovich Ágoston püspök (1681-1702) a török kiverése után elsőként négy kanonokot hívott meg maga mellé, pedig ekkor mindössze három plébános tevékenykedett egyházmegyéjében. Nádasdy László Csanádi püspök (1710-1729) még ideiglenes szegedi székhelyén megszervezte káptalanját, mielőtt a török távoztával Temesvárra költözhetett volna.1 Erdélyben a káptalant a püspökséggel együtt állította helyre III. Károly király 1713-ban. Az első szombathelyi püspök, Szily János pedig római jelentésében is részletesen beszámolt a kanonokok munkájáról, közös imájáról, a káptalan felállítását tehát ő is fontosnak látta.2 Ezek a kezdeti alapítások rendszerint szerények voltak - négy-öt fős testületek alakultak, melyek általában a püspökök házi pénztárából éltek -, később azonban a létszámot illetően, s az anyagi alapok tekintetében is szép fejlődésnek indultak.

1 HERMANN 1973.298-301.

2 HERMANN 1973. 311., 347.