Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Bódi Zsuzsanna: A hazai cigány csoportok táplálkozása vizsgálatának módszertani tanulságai

Bódi Zsuzsanna házasságkötés utáni helyváltoztatás patrilokális. A rokonságot apai és anyai ágon is számon tartják, de az, hogy az asszony házassága révén férje családjába kerül, alapvetően meghatározza a saját családjához fűződő kapcsolatát. Ha távol él tőlük, kapcsolatuk csak az emberi élet fordulóinak közösségi alkalmain való részvételekre és a búcsúkra korlátozódik. Az esztendő ünnepeit az egymáshoz közel lakó szülők és gyermekeik ünnepelik együtt - az ünnepek közösségi összetartást erősítő szerepe jelentős. Az egyén és a közösségként funkcionáló rokonsági rendszer viszonyát ma is az utóbbi határozza meg, gazdasági téren csakúgy, mint az emberi magatartás valamennyi területén, hiszen a közösségen belül a jellegzetes együttélési formák kialakulásában a gazdasági és társadalmi tényezők mellett a közösség hagyományainak is jelentős szerepe van. 3. Az a gyors életmódváltási folyamat, amelyet a hazai cigányság valamennyi rétegénél tapasztalhattunk az elmúlt fél évszázad során, a többségi társadalom egyéb csoportjainál jóval hosszabb időt vett igénybe - mintegy másfél évszázadot. A cigányság körében végzett kutatások a részletesebb adatgyűjtés révén - mivel emberi emlékezettel még átfogható időről van szó - lehetővé teszik a változások törvényszerűségeinek felismerését, rendszerezését. Ahhoz, hogy az életmódváltás nyomán a táplálkozási szokásokban bekövetkezett változások lehető legszélesebb körét vizsgálhassam, olyan csoportot kellett választanom, amelynek életvitele leginkább reprezentálta a „hagyományos cigány életformát". Gyűjtésem egy része „A vándor cigányok táplálkozási szokásai és a változások tendenciái" címmel már megjelent.

4 A korábban Magyarország északi részén vándorló életmódot folytató oláh cigány /övárok és khelderashok körére szűkítettem а kutatásaim, mivel az ő életkörülményeikről, folklórjukról korábbi adatok is rendelkezésre állnak. A vizsgált családok jelenleg a megyében több településen élnek, rokonsági kapcsolataik pedig a szomszédos megyékre és a fővárosra terjednek ki. A férfiak korábban lókereskedéssel és fémmunkával foglalkoztak, az asszonyok cserekereskedelemmel és jóslással egészítették ki a család jövedelmét. Adatközlőimet úgy választottam ki, hogy képet kapjak a családok három generációjának táplálkozási szokásairól. A bekövetkezett változások tendenciáinak vizsgálatára az emberi emlékezet által elérhető időben - az első világháborútól napjainkig - nyílt módom. A vizsgált csoportok múltjának feltárása során munkámat nehezítette, hogy a cigányság történetéről igen kevés adat áll rendelkezésre. Bár készült összefoglaló mű a fellelhető dokumentumokról,

5 az egyes csoportokra vonatkozó kutatásoknak ez még csak a kereteit adja. A cigányság egyes csoportjainak történetét csak levéltári és anyakönyvi kutatással, a családok történetére vonatkozó ismeretek összegyűjtésével 4 BÓDI 1993. 5 MEZEY - POMOGYI - TAUBER 1986. 136