Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Bődi Erzsébet: Kalácsok és kalácsfélék (sült tészták) változó szerepe a 20. századi vidéki táplálkozáskultúrákban
Bó'di Erzsébet A kalácsok formai változatai és változása Medvesalján a következő házilag előállított kalácsféléket fogyasztották a 20. század folyamán: túrós lepény, fentő, morvány, mazsolás kalács, fehérkalács, kakaós kalács, fonott kalács. Ezek közül Medvesalja jellegzetes, tradicionális kalácsféléi a morvány, a túrós lepény és a. fentő. A morvány nem töltelékes, fehér bélű, esetleg fahéjjal vagy kakaóval ízesített nagy méretű kalács. A legnagyobb ünnepek közül a lakodalom és karácsony ünnepi étele. Sem húsvétra, sem pünkösdre nem sütötték. Rendszeresen évente csak egy alkalomra, karácsonyra. Lakodalomra viszont kötelesség volt morvánnyal beállítani a lakodalmas házhoz. A lakodalmi morvány mindig fehér bélű kalács. Csak karácsonyra süthettek kakaósat, illetve fahéjasat. A lakodalmi morvány volt a legnagyobb. Karácsonyra kisebbet illett sütni. Tetejét magából a tésztából sodort fonattal díszítették. Medvesalján kizárólag kerek vagy ovális alakú, hullámos oldalú morványsütő pléhtepsikben sütötték. Medvesaljától nyugatabbra fekvő falvakban hosszúkás formájú fonottas lakodalmi kalácsot neveztek morványnak. A morvány mindenkor esztétikus élményt jelentett. A morvány szó története a 14. századig nyúlik vissza. Egyfajta süteményt, lakodalmi fonott kalácsot jelentett. Összehasonlító adatok arra utalnak, hogy kezdetben kerek alakú volt és közelítettek a koszorú formához. Közepén lyukasra hagyták, ebbe a lyukba beledughatta a kezét a menyasszony. Ismerünk olyan tájakat, ahol a menyasszony gyűrűjét belesütik ezekbe a kalácsokba. Ekkor a gyűrűt csak vacsora után vehette ki az ifjú pár a kalácsból. Formaváltozás szempontjából mindenképpen figyelembe kell venni a tüzelőberendezésben történt gyökeres átalakulást. A kemencék megszűntével a morványok kisebbek lettek, kör alakúak helyett inkább kedveltebb lett a hasáb alakú. Felületi díszítése leegyszerűsödött, általánossá az egyszerű módon kivitelezhető fonatos díszítés vált. A helyi közlések alapján az 1880-1890-es évektől kezdve jutottak az ottlakók finoman őrölt búzaliszthez, egyrészt cserekereskedelem útján, másrészt a rimaszombati hengermalomnak köszönhetően. A nagyméretű morvány sütése mindenképpen kapcsolódik a finom őrlésű búzaliszt megjelenéséhez és hozzáférhetőségéhez. A morvány funkcióváltását nem könnyű megragadni és helyszíni adatfelvételek során nyomon követni. Kiinduló pontot jelenthet az étrendben betöltött helyének vizsgálata. Ilyen szempont alapján: -A századforduló tájékán és még a két világháború közötti években a szegényebbek lakodalmán a fő étkezés után, sőt ahelyett is, italhoz kalácsot fogyasztottak. A kalács étkezési igény szempontjából ugyanolyan fontos étek volt, mint erre az alkalomra készült húsleves. Nem helyettesítette a kenyeret. Önálló fogást jelentett, a főétkezés után került az asztalra. A módosabbaknál viszont a fő étkezést, az esti lakomát már kiegészítette egy előétkezés - uzsonna, mely tejeskávéból és hozzá illő morványkalácsból állt. Ez a szokás a városi polgári rendet kívánta követni, nem igazán illett bele a falusi emberek 92
