Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Bődi Erzsébet: Kalácsok és kalácsfélék (sült tészták) változó szerepe a 20. századi vidéki táplálkozáskultúrákban
Kalácsok és kalácsfélék változó szerepe a 20. századi vidéki táplálkozáskultúrákban már kialakult italozási és étkezési ízlésébe, ezért nem vált tradicionális kultúrelemmé. Viszont az ötvenes, hatvanas évek végéig még tejeskávéval és kaláccsal uzsonnáztatták a vendégeket. -Jelenleg az tapasztalható, hogy a vendégek részéről összehordott és a lakodalmas ház által erre az alkalomra sütött, illetve süttetett kalácsokat kenyér helyett szolgálják fel minden egyes étkezésnél. Morványkalács hagyományos fehér kalács, mely nagyon finom sült húshoz és töltött káposztához. (Fülek) A kalács formájában van különbség, ugyanis lakodalomra cakkos szélű, kerek tepsiben, egyébként szögleges tepsiben. (Baraca, Rimaszombati járás) Ha a második szempontot, a morvánnyal kapcsolatos rituális magatartásokat és a hozzá fűződő hiedelmeket vizsgáljuk, akkor a következő változásokat vehettük észre: -A legidősebb lakosok még emlékeznek arra, hogy amikor az esküvő után az ifjú pár hazatért a szülői házhoz a lakodalmi vacsorára, akkor a házba való belépéskor a fejük felé egy morvány kalácsot tartottak. Az sem volt közömbös, hogy ki tartotta a fejük fölé. A menyasszony szüleinek kellett volna, viszont ők a vendéglátás szervezésével törődtek, így őket a menyasszony keresztanyja és férje helyettesítette. Úgy vélték, ha morvány nélkül lép be az ifjú pár új otthonába, egész életük szerencsétlen lesz és anyagi javakból hiányt fognak érezni. Nagy méretű morvány kalácsot ma már ritkán sütnek, de mivel több kisebb méretű morvánnyal, túróslepénnyel és süteményekkel van megterítve az ifjú párt és vendégeit fogadó lakodalmi asztal a fő étkezés (vacsora) előtt, már ez önmagában jelképezi a jólétet - magyarázzák az idősebb adatközlők. Nagyon figyelemre méltó tanulságokat szűrhetünk le a lepény - túrós lepény közelmúltbeli történetéből. Technológiailag nagyon egyszerű sült tészta. Tésztája lehet akár kenyértészta is. Alakja kerek, de előfordulhat négyszögletes alakban is, ha a tepsi formája úgy kívánja. Lényeges, hogy a lepény tésztája kelt tészta legyen, melyre a túró tölteléket úgy helyezik rá, hogy a tészta széle üresen maradjon, ezáltal peremet képezzen. A túrós lepény formailag a századfordulótól napjainkig alig változott. A legáltalánosabb a 30-35 cm átmérőjű. Fogyasztás előtt mindig felszelik háromszögletes cikkelyekre. A túróslepényt a helyi vélekedés szerint csak kemencében lehet sütni. Ahol már lebontották a kemencét, a szomszédét használják. Sok háznál ezért tartják meg a lakóépület végén a folyosóra épített kemencét, hogy legalább ünnepekre lepényt tudjanak sütni. Ugyanis túrós lepény nélkül nincs ünnep - tartják még ma is nagyon erősen a medvesaljai emberek. Férfiaknak, nőknek egyaránt ízletes kalács. Laktató, borhoz, sörhöz jól illik. Efféle tulajdonságát a különféle süteményekkel hasonlítják össze. Sütik minden nagyobb családi és egyházi ünnepre, közös munkák alkalmára. Lakodalmas háznál állandóan van az asztalon túrós lepény. 93
