Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Csupor István: Hétköznapi és ünnepi edényhasználat Szatmárban és Máramarosban

A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. Kalocsa, 1997. 79-88. p. Csupor István Hétköznapi és ünnepi edényhasználat Szatmárban és Máramarosban A cserépedények használatában már a neolitikumtól elkülöníthető egy hétköznapi és egy ünnepi-rituális tárgyegyüttes, amely különböző szerepet tölthetett be a vizsgált közösségek életében: az egyik, díszítetlenebb részük a hétköznapi funkcióknak (a főzésnek-sütésnek, illetve a tárolásnak) felelt meg, míg a másik csoportjuk már díszítményeiben is jelezte az ünnepekhez, a rítusokhoz való kapcsolódását.

1 Ez a folyamat különösen felerősödött a bronzkorban, amikor a hamvasztásos-urnás temetkezési forma egy sereg olyan edényféle megjelenését is magával hozta, amelyek kizárólag (vagy legalábbis javarészt) sírmellékletként kerültek használatba.

2 A magyar honfoglalás után egy darabig csak a hétköznapi használati edényekre találunk példát, ezek gyakorlatilag megegyeznek a középkori európai formákkal, csupán a cserépüst jelent egyfajta magyar sajátosságot.

3 A 13. századtól aztán megjelennek a konyhai és tárolóedények mellett a terítékekhez tartozó, díszesebb darabok is

4

, és a hódoltság idején ezek nem csupán számukban növekednek meg jelentős mértékben, de kivitelezésük technikai színvonalában is. A 16-17. század folyamán éppen a terítékhez tartozó, díszítettebb edények révén alakul ki belső fejlődés eredményeképp a jellegzetesen magyar kerámiastílus.

5 Ennek a stílusnak a létrejöttében komoly szerepet játszott az a tény, hogy az agyagművesség hagyományos ágainak mestereihez, a főző- és sütőedényeket készítő fazekasokhoz és a korsót-kantát előállító korsósokhoz képest a tálasok kénytelenek voltak erősebben igazodni a vásárlók igényeihez, a mindenkori divatokhoz és a terítékhez díszítettebb tárgyakat kellett előállítaniuk. A hétköznapi és az ünnepi edényféleségek a 17. században már jellegzetesen elváltak egymástól, de ez a különbség a tárgyak e csoportjai között szerte 1 V.o. KALICZ 1980. 12-16. 2 CSÁNYI 1991. 21-25, BONA -STANCZIK 1991. 32-34, VICZE 1991. 30-31, TÁRNOKI 1991. 26-27, MÁTHÉ 91. 53-55. 3 HOLL 1963. 66., PARÁDI 1959. 24-25. 4 HOLL 1963.69-70. 5 CSUPOR 1992. 14-17, SOPRONI é.n. 15-199, v.o. STEPHAN 1987. 224-228. © 1997 Viski Károly Múzeum, Kalocsa