Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Bodnár Zsuzsanna: A kamra, padlás, pince szerepe a paraszti élelmiszertárolásban

Bodnár Zsuzsanna készítettek, amelyet leginkább felülről, gondosan vastagon tapasztottak. A mennyezet gerendázata önmagában is alkalmas rakodóhelyként kínálkozott. A gerendákra felfüggesztett rudakon élelmiszert, ruhaneműt tartottak. Nagyon ügyeltek a tisztántartására. Évente egyszer kívül-belül kimeszelték. Gyakran a kamra alá pincét készítettek, a pinceajtó nemegyszer a kamra padlójából nyílt. Ha a pincegádor boltozata a kamra belvilágába ért, a boltozat tetejére polcszerű rakodóhelyet építettek lépcsőzetesen. A szegényparasztoknál, ahol nem volt mód és igény pinceépítésre, a kamra földjébe egy gödröt (vermet) ástak, beleöntötték a krumplit, zöldséget és egy deszkával lefedték. A kamrát elsősorban élelmiszertárolásra használták.

10 A csak élelmiszertárolásra szolgáló helyiség neve éléskamra. A kamra berendezéséhez tartozott a sok-sok polc, stelázsi, kecskelábú asztal, a ház elavult, de tárolásra még jó bútordarabjai. A kamrában helyezték el a régi karosládát, amelyek eleségesládák lettek. Rekeszekre osztott belsejében szalonnát, babot, borsót, lisztet tároltak. A befőttet üvegben, a lekvárt cserépedényben a polcon tartották. A kamrába került az aludni hagyott tej tejesfazékban, a tejfelnek való tej tejfelesszilkében, a vaj, túró, a megmaradt étel. Több kamrában volt vakablaknak nevezett mélyedés, melyet bepolcoztak és az előbb felsorolt élelmiszerek mellett a boros-, pálinkásüvegek tárolóhelye is volt. A kamrába került disznóölés után a feldolgozott hús, hurka, kolbász, sonka, szalonna, nagy bödönökben a lesütött hús, zsír. Sózóteknőben itt állt a nyers hús. A padlásra akasztott sózott vagy füstölthúst ide hozták le nyárra. A gerendákra függesztett, erre a célra készített rúdon lógott a szalormaakasztó kampón a füstöltszalonna, kolbász, köröm. A rúdra került a madzagra felfűzött szőlő, amit késő őszig fogyasztottak. Vesszőből, gyékényből, szalmából fonott kosarakba kerültek a különféle termények (bab, gyümölcs, aszalt gyümölcs, hagyma, stb.), de a kobaktököt is felhasználták tárolóedényként. Kupujkába került a tojás, szemestermények. Vászonzacskóba, szegre akasztva tették el a fűszer és gyógynövényeket, élesztőt, szárított tésztákat, fűzérben fokhagymát. Az éléskamrában tartották a főzéshez használt nyersanyagot, a cukrot, sót, paprikát. Egy-egy kamra úgy fel volt szerelve, mint egy jól ellátott vegyeskereskedés. Ezért mondja a közmondás: На teszünk а kamrába, akkor veszünk is belőle. Tehát aki iparkodik, takarékoskodik, az nem szenved szükséget. Az élelemnek, a húsnak ki kellett tartania egy éven át, míg újra feltölthették a kiürült tárolóedényeket.

11 A nagygazdának a sonka, füstölt kolbász aratásig is kitartott, hiszen többször tudott disznót vágni egy évben. Egy földnélküli parasztnak, aki egy disznót nevelt évente, a zsírozója is kifogyott már húsvétra. A szalonnát mindenki igyekezett a nyári munkák idejére félretenni, úgy tartották, ez adja az erőt. A szólás szerint: Üres kamrának bolond a gazdasszonya - nem lehet jól főzni, ahol nincs megfelelő hozzávaló. Megállapíthatjuk, hogy a háznál tárolandó élelmiszer mennyiségét a társadalmi helyzet, a parasztgazdaságok által eltartandó személyek száma, a fogyasztás határozta meg. 10 SZABÓ 1995. 11. 11 BIHARI - PÓCS 1995. 100. 70