Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Zakariás Erzsébet. Vázlat a moldvai csángók táplálkozáskultúrájáról
Vázlat a moldvai csángók táplálkozáskultúrájáról Az étkezés alapanyagai Az étkezés alapanyagai vonatkozásában önellátóak, csak a kalács- és kenyérsütéshez szükséges élesztőt, a rizst, a cukrot és a levesbe belefőzendő figyeát vásárolják az üzletből, újabban pedig a kenyeret. Húsfélét akkor esznek, ha a maguk nevelte pislenyekhől (csirke) vagy valamilyen más szárnyasból elvágnak. Libát, kacsát is nevelnek általában. Szinte minden háznál van 1-2-3 juh vagy kecske, valamint minden család igyekszik legalább egy disznót nevelni évente, amit karácsony előtt szoktak levágni. így aztán van ennivaló az ünnepekre és még azután is egy darabig. Aki teheti úgy igyekszik, hogy „tova tavasz felé" is levágjon egy disznót, s akkor ismét megoldódnak egy időre a család táplálkozási gondjai. A gyerekes családok ha tehetik marhát tartanak, hogy a gyerekek számára legyen valami biztos eledel, a tej. így alkalomadtán borjút is vághatnak. Ha semmi alkalmas hús nincs a háznál, a kerti növényekből /?erge/nek(zsírban pirítanak) és azt mártják puliszkával vagy újabban kenyérrel. 1993. novemberében Csíkfalván egy 7 gyerekes családapa arról panaszkodott, hogy családja július 1-е óta nem evett húst. Akkor ettek utoljára csirkét. Abban az évben elvesztek a csirkék, s annyi pénzük nem volt, hogy a városból vegyenek. November elején már türelmetlenül várták a december közepét, amikor eljön a disznóvágás ideje. A moldvai magyarok legfontosabb (de nem a leggyakoribb!!) táplálékuk a hús mellett sok puliszkát, babot, káposztát, krumplit és más, kertjeikben termelt zöldségfélét fogyasztanak. A kertekben általában megtaláljuk a zöldsalátát, sóskát, (a spenótot csak a városból, üzletből ismerik), babot, hagymát, fokhagymát, paradicsomot, káposztát, sárgarépát, petrezselymet, csombort, kaprot, tormát, tököt, zellert, kölest, kukoricát, padlizsánt, marharépát. A mezőkön a kukorica és a marharépa mellett gabonafélét is termelnek, ki-ki lehetősége szerint. A moldvai házak körül elengedhetetlen a szőlő. Ahová csak lehetséges, szőlőt futtatnak, hisz a kollektívek elvették, felszámolták a falvak határában lévő szőlősöket, így a házak köré voltak kénytelenek betelepíteni a tőkéket. A szőlőből készült bor sokszor még addig sem tart ki, amíg alaposan kiforr, mert állandóan fogyasztják. Az ételfélékről általánosan az állapítható meg, hogy egy étkezéshez egyféle ételt készítenek. A zöldségfélék és a húsfélék leggyakoribb elkészítési módja a pergelés, vagyis a zsírban való párolás, de gyakorolják a vízben való főzést is. Viszonylag ritkán készítenek levesételt, és ha igen, azt többnyire savanyítják. Ez hagyományosan borscscsal történik, de azt helyettesítheti savó, savanyú szilva, szerecsika, azaz a savanyúság vagy citromsó is. A borscs egy erjesztett savanyú folyadék, amivel csaknem minden ételt savanyítanak. A húsból készített tokányfélékhez is használják. A borscsot házilag készítik korpából. Este egy maréknyi korpát beletesznek egy kb. 2 literes cserépbögrébe és vízzel feltöltik. Reggelre az megerjed és szükség esetén használható. Legáltalánosabban használt fűszerféléik a fokhagyma, a feketebors, a csombor és a torma. 207
