Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Zakariás Erzsébet. Vázlat a moldvai csángók táplálkozáskultúrájáról

A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. Kalocsa, 1997. 205-218. p. Zakariás Erzsébet Vázlat a moldvai csángók táplálkozáskultú ráj áról A moldvai csángók táplálkozáskultúrájával az utóbbi években (1990 -1995) sikerült megismerkednem, amikor Pusztinában, Szabófalván, Lészpeden, Bogdánfalván, Csíkfalván, Somoskán volt alkalmam viszonylag több időt tölteni és részt venni egy-egy család mindennapjaiban. Megfigyelni étkezésüket, ételkészítési módjaikat és háztartásaik működését. A moldvai magyarok táplálkozáskultúrájáról első közelítésben megállapíthatjuk, hogy sok vonatkozásban eltér a Kárpát-medence más tájairól ismert táplálkozási szokásoktól. Ez az eltérés megfigyelhető a táplálkozáshoz kapcsolódó eszközkészlet, a táplálék elköltésének a módja, vagy a készített ételfélék számának és elkészítési módjának a tekintetében is. A Moldvában ma jellemző kenyérfogyasztás - módját és mértékét tekintve - meglepően hasonlatos képet mutat a Székelyföldre jellemző század eleji állapottal. Székelyföldi gyűjtéseimből kiderült, hogy századunk első évtizedeiben a székely falvakban is mindennapos eledel volt a puliszka, amellyel a kenyeret helyettesítették. Erre utal Szabó Bálint tanulmánya is, amelyet a nyárádmenti étkezési rendről közölt.

1 Kós Károly Csángó néprajzi vázlat (1949) című munkájából viszont azt tudjuk meg, hogy a csángók legfontosabb eledele a málé volt, amit „naponta kenyér helyett fogyasztottak"

2

, tehát ekkor még a puliszka egyeduralmáról beszélhetünk. Ma a puliszka és a kenyér párhuzamos fogyasztása történik, a családok ízlésének és anyagi lehetőségeinek megfelelően. A kenyérfogyasztás mértéke, a főtt tészták használatának a viszonylagos hiánya, valamint a savanyú levesek, általában a jellegzetes borscs-csal való savanyított ételek használata arra enged következtetni, hogy a moldvai csángók táplálkozása általánosan archaikusabb, mint a Kárpátokon innen elterülő vidékeké, bár - például a székelyek táplálkozáskultúrájával szoros hasonlóságot mutat. Vázlatom célja, hogy bemutassam a moldvai táplálkozás számomra legbeszédesebb, legmegragadóbb és legmegragadhatóbb jellemzőit. így a táplálék előállításának helyszíneiről, a főzéshez használt eszközökről és azok helyéről, ételekről, azok alapanyagairól és az ételek elfogyasztásának módjairól szeretnék szólni. 1 SZABÓ 1981. 2 KÓS 1976. 110. © 1997 Viski Károly Múzeum, Kalocsa