Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Kósa-Szánthó Vilma: A gyimesi csángók táplálkozásáról

A gyimesi csángók táplálkozásáról divatozik, zöldségül csak káposztát és pityókát (krumpli) ismer, húst igen keveset, s azt is inkább télben eszik".

2 Századunk harmincas éveiben Balogh Ödön ír a gyimesi csángók táplálkozásáról: „...a reggelit ebédnek, az ebédet délebédnek hívják. Fő ételük a tej, túró, zsendice. Húst ritkán, csak ünnepeken, lakodalmakban esznek."

3 Az adatokat összehasonlítva arra a következtetésre juthatunk, hogy a hétköznapi ételek alapstruktúrája, összetétele, alapanyaga nem változott meg. A változás abban tapasztalható, hogy a régen csak ünnepi ételek, a húsos eledelek gyakrabban kerülnek asztalra, és abban, hogy napjában többször étkeznek. Az ünnepi kalácsot már nem sütik, helyette városi eredetű süteményeket készítenek, ez tehát kimaradt az étrendből. Pontosan most van az az időszak, amikor a gyimesi táplálkozás átvált a hagyományosról a vidékre általánosan jellemző félfalusias, félpolgárias táplálkozásmódra. Főzéskultúrájuk gyarapodik, olyan értelemben, hogy megtanulják a zöldségek elkészítését, több gyümölcsöt fogyasztanak, megismerik a disznó változatos feldolgozását. Ugyanakkor szegényedik is, mert egy sor hagyományos ételféleségről mondanak le. Ami a jövőt illeti, feltételezhetjük, hogy a hagyományos gyimesi tápláálkozásnak csak a váza fog megmaradni, lévén, hogy az állatállomány, főleg a juhállomány, annyira csökkent, hogy ennek alapján nem lehet folytatni a tejtermékekre alapuló táplálkozást. 1981 2 ORBÁN 1869. 78. 3 BALOGH 1932. 9. 203