Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Kósa-Szánthó Vilma: A gyimesi csángók táplálkozásáról

Kósa-Szánthó Vilma Az anya közvetlenül a szülés után már ehetett. Táplálásának fő szempontja a vérveszteség pótlása és a jó gyomorműködés biztosítása volt. Ezért legelőször rongyoslevest etettek a gyermekágyas asszonnyal, majd tápláló ételként laskalevest és köményes levest adtak. A köményes levest köménymag kifőzött levéből tejfelesen, tojásosán készítették, újabban tesznek bele egy kevés rántást is. A gyermekágyas asszony étrendjéhez tartozik a pálinka. Legalább két deci pálinkát az is megiszik napjában, aki nem szereti, nem szokott inni. A pálinkát szeszből készítik, verespálinka a neve, mert pergelt cukorral édesítik, cukorlével hígítják a szeszt 25-30 fokosra. Régebben erre a célra külön cukorolvasztó vasat készítettek. A pálinkát a párna alatt tartották, onnan kortyolgattak belőle. Előfordult, hogy napjában egy liter pálinkát is megitattak a gyermekágyas asszonnyal, hogy tisztuljon a vére és szűnjön a fájdalma. Szülés után két-három nappal már azt ehet az új anya, amit kíván, kivéve a tilalmas ételeket. így tilos volt két-három napig puliszkát, kenyeret és túrót enni (valószínőleg a gyomormőködés miatt), tilos volt kávét és bort inni négy hétig, mert az fokozhatja a vérzést. Tápláló ételnek tartották a húslevest laskával és a kalácsot. Nem fordítottak különös gondot arra, milyen étrenddel lehet az asszonyok tejét meghozni, vagy hogyan lehetne gyarapítani. Felfogásuk szerint vagy volt teje az anyának és akkor nem volt semmiféle fennakadás, vagy valaki elvitte, s ilyenkor egyéb eljárásokra volt szükség. Például ha valaki, akár férfi akár nő leült a gyermekágyas asszony ágyára, akkor az elvitte a tejét, s az a tej nála jelent meg, megjött a teje. Ezt úgy orvosolták, hogy egy darab kenyérre fejtek az elvitt tejből, a kenyeret megetették a gyermekágyas asszonnyal, s ettől visszajött a teje. Ezekről az esetekről maguk a szóban forgó asszonyok beszélnek, mint velük megtörtént eseményről. Ha valaki olyan vitte el a tejet, akiről nem derült ki a tejelvivés, akkor az asszony teje sem tért vissza. Az anya ellátásáról a bábaasszonyon kívül a radina is gondoskodik. Gyimesben kétféle radina van: a kisradina, amelyet a szomszédasszonyok és rokonok visznek, és a gyennekágyas asszony napi táplálékáról gondoskodnak, úgy, hogy a család többi részének is jusson, hiszen az asszony még nem tud felkelni és nem is szabad neki. Kisradinába egytál ételt visznek, legtöbbször laskalavest vagy rongyoslevest, kalácsot és egy kevés pálinkát. A nagyradinát a komaasszonyok viszik, két egymást követő szombati napon. Egy gyermeknek két pár keresztszülője volt, napjainkban ez 10-12 párra emelkedett, s ezzel párhuzamosan emelkedett a nagyradinát vivők száma is. A radinás ételek a lakodalom ételeivel vetekedtek, s - mint már említettem - jól meghatározott számú és sorrendő kalácsféleséget, sült tyúkot tartalmaztak. A nagyradinát a komaasszony a betegasszonynál ketté osztotta, felét hazavitte, a másik felét helyben elfogyasztották. Az egész család, főleg a gyermeksereg alig várta a radinás ételbőséget. A nagyradinába elmentek más babalátó falusiak is, muzsikásokat vittek, mulattak, táncoltak a gyermek jövetelének örömére. Sokszor annyian voltak, hogy be sem fértek az ajtón, a szomszédnak is jutott a radinásokból. Az anyatej minőségéhez nem fűztek semmilyen mércét vagy kérelmet. Annyit tudtak, hogy egy évi szoptatás után a szoptató anya teje megsűrűsödik. 200