Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Kósa-Szánthó Vilma: A gyimesi csángók táplálkozásáról

Kósa-Szánthó Vilma Az árpakenyér a jobb módú gazdák asztalán is megtalálható volt. A megszitált árpaliszthez nyers pityókát reszeltek, összekeverték a liszttel és a keveréket leforrázták, két óra hosszat állni hagyták, azután tették bele a kovászt. Megdagasztották és kemencében megsütötték. Egyszerre négy-öt árpakenyeret sütöttek. Szükségmegoldás volt a pitán sütése. A megszitált puliszkalisztet leforrázták, egy maroknyi kovászt tettek bele, kis formájú kenyeret gombolyítottak belőle, kemencében megsütötték. Csak két-három darabot sütöttek egyszerre, mert hamar megsavanyodott. Túróval, ordával ették. Amikor búza- vagy rozslisztből sütötték a kenyeret, egy darab kenyértésztát megtöltöttek túróval, túróslepényt csináltak a gyermekeknek. Sok kaprot vágtak bele, hogy ízletes legyen. A kenyértésztából a gyermekeknek madarat is tűrnek. A kenyeret napjainkban a városból vásárolják. Italok Ivóvízként a forrásvizet itták. A kalibát és a lakóházat forráshoz közel építették. Kutakat általában nem ástak, a vidék forrásokban annyira gazdag, hogy nem is volt rá nagy szükség. A forrást egyszerűen sátortetővel befedték, egy botra edényt kötöttek, azzal merték ki a vizet. Ha vendég érkezett a házhoz, vagy idegen tért be vizet inni, mindig frissen merített vízzel kínálták. A lakóházban vagy a kalibában a vizet régebben vizeskártyában vagy favedrekben tartották a vízpadon. Felette egy szegre volt felakasztva a merőcsupor, amelyből a család minden tagja ivott. Kaszálókra a vizet vizes légében vagy csicseskorsóban vitték, ez utóbbiakat a csíkmadarasi, ritkán a korondi fazekasoktól vették. Előfordult, hogy egy-két cserépedényt a kisszalonci fazekasoktól vásároltak. Hűsítő italként a zsendulyt, ritkán a savanyú- vagy édessavót itták. Tavasszal a nyírfakérget megfúrták jó mélyen, egy csövet dugtak bele és a levét csuporba csorgatták, vagy csak a lyukhoz tartották a szájukat, és úgy itták meg az édes nyírviricset. Ajávorfaviricset ugyanígy csapolták le, de ezt csak a gyermekek itták. A szeszesitalok készítéséről nem szívesen beszélnek, mert tiltott dolognak tartják. Két kg árpából komlóval komlósört erjesztettek. Ezt ma már nem csinálják. Kedvenc szeszeitaluk a szalados pálinka volt. Rozsot megcikáztattak, csiráztattak, valamilyen vászonba kötötték, megszárították, majd elvitték őrleni a malomba. A megőrölt anyagot nevezték szaladnak. Ezt élesztővel elkeverték és forróvízzel leforrázták. Pityókát és kukkoricalisztet is tettek bele. Miután - egy-két hét múlva - megkelt a keverés, kifőzték, ízesítőnek borsikát tettek bele. Egy-egy nagy cseber szaladot kevertek meg pálinkának. Házi, cukorral kevert borokat csak mostanában készítenek. A bort Moldvából hozták be. Pálinkát tisztaszeszből vegyítenek köménymagos lével. Ezt a kalákásoknak adják. Lakodalomban pálinkát és bort is isznak. 198