Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)
Rékai Miklós: A hagyományos zsidó életforma helyzete Magyarországon. A kóser táplálkozás példája
A hagyományos zsidó életforma helyzete Magyarországon. A kóser táplálkozás példája autoritását. Manapság az utazó ortodoxok inkább maguk gondoskodnak megfelelő felszerelésről: poggyászukhoz hozzátartoznak a kellőképp kóser élelmiszereket és eszközöket tartalmazó ládák. Ugyanakkor lehetetlen nem észlelni, hogy manapság már országszerte a hitélet fenntartása vált a hitközségek központi törekvésévé, a különböző zsidó csoportok vallási elkülönülése már a múlté, ami nem zárja ki különböző konfliktusokban a „ felekezeti" mozzanat jelenlétét. (Például bizonyos közegben a neológ már-már sértésszámba menő kifejezés.) A gyűjtőmunka során a mai napig kirajzolódik a zsidó tradíció néhány korábbi törésvonala is, például a latin nyelvterületre jellemző szefárd, vagy a germán nyelvterületen szokásos askenazi nyelvekben. Az ünnepi kalács nevei - hála, barhesz -, bizonyos kóser vágási eljárások - itt a szigorúbb gyakorlat kialakítása éppen a hászídoknak köszönhető -, vagy akár a mézzel édesített, de egyébként sós ételek pástída, kugli- kínálnak ehhez jó példát. Tehát a két nagy zsidó nyelvi csoport, a szefárd és az askenazi műveltsége voltaképp kulturális dialektusként is kezelhető, és a magyar nyelvterületen is máig dokumentálható. A Szombat című folyóirat 1993 októberében külön tematikus számot szentelt a hazai „kasrut-helyzet" bemutatásának. A vallási szabályok rövid bemutatásán túl az egyes élelmiszerek forgalmazásának problémái, a bor és a cukrászkészítmények, valamint egyes szolgáltatások elérhetősége, az árukínálat és az esetleges üzleti lehetőségek kerültek itt terítékre. Az összeállítás több szempontból is igen tanulságos. Kiderül belőle egyebek között, hogy a kóser élelmiszerek forgalma változó intenzitású, csúcspontjuk az egyes ünnepek idejére esik, vagyis általános jelenség a hagyományos életforma elemeivel való élés jeles napokra történő korlátozódása. A kóser élelmiszerek, a bor és bizonyos alapanyagok - a késztermékekről nem is beszélve beszerzése meglehetősen nehéz és költséges ma hazánkban, a zsidó családok zöme ezért jórészt a hitközségi igazolással nem rendelkező, de a biblikus szövegekben direkt nem tiltott termékeket használja háztartásában, és csak nagy ünnepeken él szigorúan a kósersági szabályok szerint. Figyelemre méltó az is, hogy a kóser szolgáltatások az ország egyes regionális központjaira - Budapest, Miskolc, Debrecen - korlátozódnak, mintegy jelezve és talán még ma is inspirálva a zsidóság nagyvárosokba való tömörülését. Ez évszázados folyamat, amelynek terméke a stetl, a zsidó kisváros, valamint a gettó, a nagyvárosok zsidónegyede. Egy-egy rituális központ szertartásos életének képviselői a rituális goodwill reprezentánsai is, az onnan szerzett élelmiszer jóhíre egyfajta áruvédjegy. Például Munkács évekkel a holocaust után is még híres volt a Felvidék zsidósága körében sakterjairól, pedig hol voltak már azok a sakterek akkor... De utalhatunk ezzel kapcsolatban a Slivowitz rabbi rituális igazolásával ellátott pálinkafélék, vagy a kóser borok népszerűségére, de akár arra is, hogy a mai magyar köznyelvben a kóser kifejezés a kifogástalan minőség bizalmaskodó szinonimája. Az említett hechser, kósersági igazolás szerepének értelmezése - a pálinkára voltaképp nem vonatkoznak vallási előírások - különösen érdekes, és valószínűleg a pálinkafőzés egyik technológiatörténeti 147
