Romsics Imre – Kisbán Eszter szerk.: A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. A néprajzkutatók I. táplálkozáskutatási konferenciájának előadásai. Kalocsa, 1995. október 24-26. (Kalocsai Múzeumi Értekezések 2. Kalocsa, 1997.)

Rékai Miklós: A hagyományos zsidó életforma helyzete Magyarországon. A kóser táplálkozás példája

A táplálkozáskultúra változatai a 18-20. században. Kalocsa, 1997. 145-150. p. Rékai Miklós A hagyományos zsidó életforma helyzete Magyarországon. A kóser táplálkozás példája Tekintettel arra, hogy a téma még magyar vonatkozásban is szinte beláthatatlanul gazdag és jórészt feldolgozatlan, előadásom áttekintő jellegű, a jegyzetapparrátust és az irodalmi hivatkozásokat mellőzi, és csak a címben felvetett probléma főbb részleteire tér ki. Elöljáróban néhány, a témára vonatkozó meghatározást kell megadnunk. Az alábbiakban zsidóság alatt azt a vallási-kulturális közösséget értem, amely életét a zsidó törvénykönyvek - lényegében a Sulhán ^Erúh különböző redakciói - alapján rendezi be. Kulturális értelemben a zsidóság se nem etnikum, se nem vallás. Amikor ez a csoport kialakult, még egyik fogalom sem létezett. Ne tévesszen meg bennünket a biblikus szövegek fordításaiban olvasható szóhasználat. (A biblikus héber voltaképp nem ismer „vallás" értelmű kifejezést.) Kulturális értelemben a zsidóság olyan csoport, amely a „ vallás" vagy a „nép" fogalmának kialakulását évszázadokkal megelőző korszakban jött létre. Ráadásul néprajzi értelemben szinkretikus kultúráról van szó, amelyben tehát szétbogozhatatlanul együtt él vallás és irodalom, tánc és ima, rítus és táplálkozás. Ez a probléma ugyan részletesebb kifejtést igényelne, itt csupán azért utalok rá, mert a zsidósággal kapcsolatos kutatások egyik akadálya identitásuk rétegzettsége és sokirányú kötődése, vagyis egy esetleges kutatás pontos tárgyának meghatározhatatlansága volt. Mivel példáink egy része hászíd szellemi befolyás alatt álló vidékről való, ezért róluk is meg kell röviden emlékezni. A hászídizmus olyan kisközösségi életfonna, amely a rituális jog tekimetében a zsidó vallási tradícióra támaszkodik, de ennek aktualizálását - élve a zsidó jog precedens jellege adta mozgástérrel - vallási vezetőire, a csodarabbikra hagyja. A zsidóság életében az ókortól fogva gyakorlat a hitélet konkrét, helyi formáinak kodifikálása - lényegében folklórelemek szabályként való kezelése -, amely a hászídizmusban érte el tetőfokát, hiszen soha annyi, nagyon különböző eredetű folklórelem nem épült be a „hivatalos" zsidó életformába, mint éppen a hászídizmus 1819. századi virágkorában. Ezzel kapcsolatban arra is utalni kell, hogy a zsidóság történetében a Második Szentély pusztulását követően, i.sz. 70-től már nem alakult ki egységes tanító központ, sem hierarchia - talán a koraközépkor gaonikus iskoláit © 1997 Viski Károly Múzeum, Kalocsa