Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az időjárás

(A nagymamánktól hallottuk mindig: - Tartsatok ki még egy ideig, gyerekek! Nemsokára dél, a szélmenyasszony hozza már az ebédet.)

408. D Wendsbraut hat s Mittagmahl bracht. Nu weamm sie ’s bracht hat, seall waeiß i itt. Deanni seand államai vaar am Mittag agfahra, am alfi-halbr zwölfi ramm.

(A szélmenyasszony hozta az ebédet, csakhogy kinek hozta, azt nem tudom. Ezek mindig déltájt keltek útra, úgy 11—fél 12 körül.)

409. Wenn ueini seand hendranand kamma, nach hat ’s ghaeißa: „Na, des weatt scha d Wendsbraut varaißa. O laud nu, des weatt d Wendsbraut scha varaißa! Des weatt scha wiedr guat weara. ” Des bideut nach so vili, wia sie gseit haud: „Dr Hansl em Bett macht ällis wett!" Wenn a Ehpaar hendranand kamma ischt, nach em Abid niedrgleaga, em Maargis seand sie guat gsei mitanand.

(Mikor összevesztek, akkor azt mondták: - Majd a szélmenyasszony szétbogozza. Ugyan, csak hagyjátok, a szélmenyasszony majd szétbogozza! - Szóval, hogy majd rendbe jön minden. Ezt olyan értelemben mondták, mint azt a másik mondást: Az ágyban a Jancsi mindent elsimít. Mikor a házaspár haragban volt, este lefeküdtek, reggelre kibékültek.)

410. En Bua ischt gsei, and dea hat s Mádli itt gnamma, nach seand sie usanandganga. Nach ischt em Maargis so a Wendsbraut kamma, nach hat dr Vattr gseit: „Jetz kämmt a Wendsbraut, jetz kammt au aisa Mádli zruck. ” Sie ischt au zuruckkamma. Des han i em a Buach denna gleasa. Dr Vattr hat gseit: „Da muscht heargucka, dia Wendsbraut raißt mi schiagr futt! Dia brengt aisa Mádli zruck. Weasch siah, dia kammt mit aisam Mádli zruck. ”

(Volt egy legény, aki nem vette feleségül a lányt, úgyhogy útjaik szétváltak. Reggel aztán hatalmas forgószél jött, az édesapja akkor azt mondta: - Megjött a forgószél, most jön vissza a lányunk. - És vissza is jött. Ezt egy könyvben olvastam. Az apa ezt mondta: - Nézze meg az ember! Még majd elvisz ez a forgószél! Ez vissza fogja hozni a lányunkat. Meglátod, ez a forgószél a lányunkkal érkezik.)

411. Aisri zwölf ha ma garbed, and d Wendsbraut ischt kamma, nach hat d Justi gseit: Jetz gaht sie nei! And dia ischt neigrennt en d Wendsbraut, neigrennt, ja, descht wahr. Wel sie denna ischt gsei en dr Wendsbraut, d Juppana seand en d Heh, and sie hat zablid denna. Descht riechtig wahr, kascht sie fraga, wenn da ’s itt glaubscht. Sie hat wella wissa, was des ischt. Miar haud sie nach gfraged: „Justi, was hascht jetz gsiah?" Niks hat sie gsiah. Nach seamma abr vaschrocka gsei, abr gwies. I han denkt, dia gaht em Teufl zua naufiiandrna. I han miar gfiarcht, daß sie van dott rafällt, and ’s passiart ihnr eappes. All seamma da gstanda so wia Kendrdreck. And so hat sie gheuched, daß sie schiagr vastickt ischt.

(Tizenketten dolgoztunk együtt. Egyszer csak jött a forgószél, a Juszti meg azt mondta, ő most oda bemegy. És belerohant a forgószélbe, beleszaladt, biz’ Isten! Mikor benne volt, a szoknyáit fölkapta a szél, ő meg kapálódzott ott benn. Ez így igaz, megkérdezheted tőle, ha nem hiszed. Tudni akarta, hogy mi az. Utána megkérdeztük tőle: - Juszti, és mit láttál? - Semmit se látott. De hogy meg voltunk ijedve, tényleg. Én azt gondoltam, elmegy fölfelé a fenébe. Féltem, hogy le fog esni föntről, és valami baja lesz. Úgy álltunk ott, ’mint a gyerekszar’. O meg kapkodta a levegőt.)

98