Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az éjszaka

315. Dr Jakob hat a Akscht and en Benti. A Eassa hatt V denna. An dr Achsl ischt a Akscht and dahenda da dea Bentl. So an randa Benti hangid dott da. Dott sagid se, sechs Täg seand ihm itt gnuag gsei, mon ’r äll Tag garbid hat. Nach hatt V messa am a Sanntagamaargis au gau. Nach haud sie ämal gseit, sei Waib hat ihn naufgwantscha, well ’r da Sanntig itt ghalta hat. Sie hat Eva ghaeißa. En Jakob Vettr and d Eva Bäs. Äll Täg ischt 'r ganga die arbada en Wald, and em Sanntagamaargis hatt V ihn au zemmagriecht. And sei Waib hat gseit, ear soll dahuei blaiba, dr siebat Tag hat dr Hearrgid die Leut glau zum gruaba. Nach hatt V gseit, ear muß gau, annach ischt V au ganga. Annach hatt ’a sie vawantscha, well ear hat ihnr gar kuei Acht gia, nu garbed and garbed and garbed. Am Sanntig ischt V au wiedr ganga, nach hat sie gseit: „Dr Teufl soll di holla!” And ear hat ihn gholled! Annach hat sie gseit: „I han ihn ja naufgwantscha en Hemml, and jetz hatt ’a dr Hearrgid doba, ear kämmt nemme. ”

(Egy fejsze és egy batyu van Jakabnál. Batyujában ennivaló. A fejsze a vállán, és hátul ez a batyu, egy kerek batyu lóg le. Azt mondják, hogy hat nap nem volt elegendő neki, pedig mindennap dolgozott. Még az egyik vasárnap reggel is elment. Később mindig azt mondták, az asszony átkozta föl, mert nem tartotta meg a vasárnapot. Az asszonyt Évának hívták. A Jakab bácsi meg az Éva néni. Mindennap kiment az erdőre dolgozni, és vasárnap reggel is nekikészülődött. Pedig a felesége mondta, maradjon otthon, a hetedik napot az Isten pihenésre adta az embereknek. Erre csak annyit mondott, neki mennie kell, és el is ment. Az asszony akkkor megátkozta, mert ővele egyáltalán nem törődött, csak dolgozott és dolgozott és dolgozott. Elment tehát vasárnap is, ezért az asszony megátkozta: - Vigyen el az ördög! - És el is vitte. Később az asszony mindig elmondta: - Én átkoztam oda föl az égre, és most az Isten magánál tartja ott fönn, többet nem jön vissza.)

316. En Ma ischt gsei, dea hat Jakob ghaeißa. Deamm isch älligs ueis gsei, hob ’s Wentr odr Sammr gsei ischt, Wearftig odr Sannteg, ear hat nu ällawail garbed. En wuachrascha Mentsch isch gsei. Wel des gschiah ischt, nach isch au Sanntig gsei. Abr itt daß V gruabid hätt wia andri Leut. Ear ischt liabr en Wald naus ganga. Dott hatt V a Holz ziematau, and hat ihm a Buschl gmacht uf da Buckl. And grad wian V dia Buschl uf da Buckl nauf glupft hat, ischt dr Hearrgid zwischidkamma. Ear hat dr Ma gfraged, hob V denn itt waeißt, daß heit Sanntig ischt, and daß ma heit itt arbada deaff. Nach hat dr Ma gseit: „Sonntag auf Erden, was geht das mich an?!” Ibr dia Antwort ischt dr Hearrgid stark wild waara and hat gseit: „So mueisch du? Sonntag auf Erden, was geht das dich an?! Dann sollst du ewig Montag haben, und bis in alle Ewigkeit im Monde stehen!” So ischt dr Jakob neikamma en Mau. And solang d Wealt staht, muß V sei schwera Holzbuschl uf am Buckl doba traga. Wenn ’s Volmau ischt, ka ma ihn graeid mit seinr Holzbuschl uf am Buckl em Mau denna siah.

(Volt egy ember, akit Jakabnak hívtak. Mindegy volt annak, nyár volt vagy tél, hétköznap vagy ünnepnap, ő egyre csak dolgozott. Olyan gürizős ember volt. Mikor ez történt, akkor is vasárnap volt éppen. De nem pihent, mint más ember. Inkább kiment az erdőre. Fát gyűjtött, és egy akkora kötegnyit összeszedett, amennyit a hátán elbírt. És éppen ahogy a köteget a hátára dobta, közbeavatkozott az Úrjézus. Megkérdezte az embertől, talán nem tudja, hogy máma vasárnap van, amikor nem szabad dolgozni. Ráfelelt az ember: - Vasárnap a földön, mit érdekel az engem! Ez a

78