Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
A világ
gleasa em a Gschiechtabiachli denna, a Vazählengbiachli ischt des gsei. Abr i han ’s itt sealbr gleasa. I han 's nu hera vazähla. (Volt két szomszédember, sűrűn összejártak, mert jól el tudtak beszélgetni egymással. Egyszer kinn ültek a gangon a jó napsütésben. Az egyik férfi egyszerre csak dühösen rámordult a másikra, hogy az a felesége kedvéért jár át hozzájuk mindig. Hiába magyarázta neki: - Nem kell nekem a te feleséged. Ennek ellenére úgy összevesztek, hogy a végén a férfi megfenyegette: - Várj csak, elbánok én még veled! Legközelebb átment hozzá, hogy megöli. A társa rászólt: - Mondok én neked valamit. Az Isten mindenütt jelen van, és látja, amit tenni fogsz. Te most meg akarsz engem ölni. De figyelj csak ide! Ahányszor látod majd a napot, annyiszor jut eszedbe, hogy megöltél. A nap el fog árulni téged. És ártatlan vért akarsz ontani?- Te ostoba! Már hogy árulna el a nap, mikor nem is tud beszélni! Az nem tud elárulni engem. És megölte. Mindenki azt hitte, a barátja úgy halt meg. Évek teltek el. Senki nem gondolta volna, hogy micsoda titokra derül fény. Egyszer csak az történt, hogy a férfi elkezdett nevetni, és nevetett és nevetett szakadatlan. A felesége rászólt: - Megbolondultál tán? Vagy mi a bajod? - Senkinek se fogom megmondani, mért nevetek, ha agyonüttök, se. Az asszony azonban nem hagyta békén, míg végül csak megszólalt: - Ha megígéred, hogy nem árulod el senkinek, akkor megmondom. Az asszony megígérte. Akkor kimondta: - Akkor is, mikor megöltem a szomszédembert, akkor is ilyen vörösen ment le a nap, mint most. - Te meg tudtad ezt tenni?- Meg. De megígértem neki, hogy nem mondom el senkinek. Mire azt mondta: A nap fog téged elárulni. És csakugyan a nap árulta el. Mert nem tudta abbahagyni a nevetést. Az asszony így megtudott mindent. - Bár megígértem, nem mondom el, mégis elmondom mindenkinek, elmondom minden embernek. - Csak mondd el! - szólt a férfi. - Legalább megbánhatom a bűneim, és nyugodtam fekhetek a síromban. Hát így árulta el őt a nap. Aztán elfogták a férfit, és elvitték. Ezt olvasta valaki egy kis könyvben, amiben történetek, elbeszélések voltak. Magam nem olvastam, csak hallottam, mikor mesélték.) 199. D Sann ischt ragfalla. Des weatt so gsei sei, so wia des Rot vaar am Kriag. Abr des Rot ischt itt ragfalla, abr d Sann ... Abr wenn daß des gsei ischt and wia? Wel d Sann ischt ragfalla, nach hat ’s a Fair gia. And sai was weaiß i was vabrennt. D Sann sai mal ragfalla, abr wia daß des gsei ischt mit deannr Sann? I waeiß nu so vili, daß a Fuir gsei ischt. And d Maria hat valangt vam Hearrged ... Wel ueimal seand d Leut scha z ’grand ganga dur s Wassr. And d Muattrgottis hat nach valangt, des soll ’r nemm tua, annach hatt 'r gseit, mit 'm Wassr tuat ’r ’s nemme, abr mit am Fuir. And jetz ischt äll Täg a Fuir. Älligi Wäld seand scha abrennt. Des kan no sowait kamma. Be dr Gasta Miadi Bäs ischt a Waib sei, die seall hat des dott gseit be s Gasta. (A nap leesett az égről. Úgy lehetett az, mint mikor az a vörösség volt a háború előtt, csakhogy az a vörösség nem esett le, de a nap ... De hogy ez mikor volt, vagy hogy volt? Mert leesett a nap, és tűz lett belőle. Nem is tudom, mi minden égett el. Igen, egyszer a nap leesett. De hogy ez hogy is volt a nappal? Azt tudom, hogy tűz lett belőle. És Mária azt kérte Jézustól, ... Mert egyszer már az emberek elpusztultak a víz által. És az Istenanya azt kérte, hogy ilyen többé ne legyen. Arra azt válaszolta, hogy víz által már nem, hanem tűz által. És mindennap van tűz. Már leégett az 55
