Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
A világ
Mittag, nach ischt d Sann em stiarkaschta, nach ischt s Kopfweh am iargschta gsei. Em Namittag hat des Kopfweh naglau, nach em Abid hat sie wiedr messa gau. Em Maargis, em Mittag and em $.bed. Des Waib hat gseanged. Mit dr Händ ischi äwa en Kopf hear, so hin and hear and aglangid dea Kopf And en drai Wocha isch haeil gsei. And des Kopfweh ischt nemmi kamma spätr. Sie seit, sie hat ’s nemmi kriat s Kopfweh. So Seangrna [Gesundbeterinnen] haud ällagrhand kenna, mo kuein Vattr kennt haud. (Anyám mesélte, hogy mikor a Stalter Tóni bácsink lakodalma volt, akkor anyám nagyon erős fejfájást kapott. Olyan 30-31 éves lehetett, és lakodalomba kellett volna mennie. Reggel kezdődött a fejfájása, és minél följebb szállt a nap, annál inkább erősödött, délfelé már le kellett feküdnie. Úgy érezte, hogy kilukad a homloka mindkét oldalán. Olyankor már nem tudta, mitévő legyen. Megtudakolta, kihez menjen el ráolvastatni, ki ért ehhez. Mert ennek az illetőnek olyasvalakinek kellett lennie, akinek akkor halt meg az apja, miközben az anya vele volt várandós. Hogy tehát az anya várandós volt vele, és ő világra jött, de az apját nem ismerte. Csak olyanok voltak képesek erre a ráolvasásra bármiféle betegségnél. Akinek az édesanyja terhes volt azzal a gyermekkel, aki ezt a ráolvasást tudta. Anyám mondta, muszáj valamit csinálnia, mert ott kellett hagynia a lakodalmat a fejfájás miatt. Ott megtudta, ki tudja ezt a fejfájást gyógyítani. El is ment. Azt hiszem, háromszor kellett mennie, reggel, délben és este. De alighogy egy hét eltelt, már észrevette, hogy kissé alábbhagyott a fájdalom. Mindig mondta, nem tudja megérteni, hogyan tudta valaki ezt meggyógyítani. A fejfájása teljesen elmúlt. Három hétig járt ehhez az asszonyhoz, naponta háromszor. Egyszer reggel, mikor följött a nap, és elkezdődött a fejfájása. Mert úgy volt, ahogy a nap följött, egyre erősebben és erősebben fájt. Másodszor délben, mikor legerősebb a nap, akkor fájt a legerősebben. Délután megint csökkent, este kellett harmadszor mennie. Reggel, délben és este. Ez az asszony ráolvasott, kezével mindig megérintette a fejét, ide-oda simított rajta. Három hét múlva gyógyult volt. És később se jelentkezett többé a fejfájása. Azt mondta, többé nem volt fejfájása. Az ilyen gyógyítók, akik nem ismerték az apjukat, az ilyenek mindent tudtak gyógyítani.) 195. Mein Vattr hat a gschwollis Gsiechtjghätt, nach ischt V ganga zum a Ma, mo haeila hat kenna. Tűni Vettr hatt V ghaeißa. Druimal hatt V messa gau, vaar dr Sann and na dr Sann ällamal. Sealla hat ihm äwa dr Backa biased and dea Seaga gseit, nach hatt V gar kuei Zahweh meh kriat, niks meh. Geatt zu die Doktr hascht itt kenna gau, nach hat ma so eappis tau. (Apámnak bedagadt az arca, hát elment vele egy férfihez, aki ezt tudta gyógyítani. Tóni bácsinak hívták. Háromszor kellett elmennie, mindig napkelte előtt és naplemente után. Az ember ráfújt az orcájára, és elmondta az áldást, és elmúlt végleg a fogfájása. Ugye orvoshoz nem mehettél, hát ilyesmivel próbálkoztak.) 196. Wenn aisa Kuah hat a rota Mill gia, nach hat aisa Nana gseit: „Jetz neammscht des Häfile, and gahscht zu dr Miadi namm die Kohla wearfa. ” Zruckwäats han i mit niamrd deaffa reda. D Nana hat miar d Mill agnamma, and hat sie ibr dr Kuah iahra Geutr [Euter] na gschitt. Gott Vattr, Gott Su, Gott Heilagr Geist! Vaar dia Mill ischt itt ibr d Kuah na gschitt waara, vaar han i mit niamrd deaffa reda. Itt amal mit 53
