Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
A világ
(Vénasszonyok nyaráról csak akkor beszéltünk, ha ökörnyál úszott a levegőben. Most már röpdösnek a szálak mindenfelé, az Isten most húzza befelé a napot. Az Isten már húzza befelé a szálakat a felhőkbe.) 189. Wemma sealli Strahla siecht, mo van die Wolka raus kammed, nach ha ma ema gseit: „Heit ziacht d Sann Wassr vám Meer raus and van dr Duna raus. ” Vam Meer raus au, wel d Wolka fahrid äll vam Meer auf, itt? D Wolka wearid van dott gfillt. (Ha látni azokat a sugarakat a felhők mögül, akkor mindig azt mondtuk: - Máma a nap a tengerből meg a Dunából vizet szippant föl. A tengerből is, mert a felhők mind a tenger fölött indulnak útjukra, nem? A felhők ott töltődnek föl.) 190. Wenn d Sann itt gscheint hat, nach haud d Kendr mit am a Liadli viriglocked. (Ha nem sütött a nap, a gyerekek egy dalocskával csalogatták elő.) Sann, Sann, dahear! Schatta, Schatta, waitrsweag! 191. D Sann scheint, s Vegili greint, hockid andr am Lada, spennt a Peppili Fada, d Muattr gaht die bada, dr Vattr gaht ens Wiatshaus, sauft älligi Gläsr aus, Wiarft s’ bairn Feanschtr naus, dott scheinid drai-viar Docka raus: die escht spennt a Saida, die zweit spennt a Kraida [?], die dritt spennt em liaba Hearrgidli en rosarota Rock, die viart gaht en Keallr naus, lat die haeilig Sann raus, dr Schatta lat sie denna. (Nap, nap, errefelé! Árnyék, árnyék, elfelé!) (A nap ragyog, a madár jajong a deszka alatt valahol, gombolyag cérnát szövöget, anyánk mostan fürdözget, apánk a kocsmát kerüli, a poharakat sorban üríti, majd az ablakon dobja ki. Onnan három-négy baba les ki: az első selymet szövöget, a második krétát [?] szövöget,24 a harmadik a kedves Jézuskának sző rózsaszínű köpönyeget,25 a negyedik a pincéből a szent napot kiengedi, az árnyékot meg visszarekeszti.) BEITL, Oswald und Richard 1996. 149. A Montafonból egy hasonló gyermekverset idéz, ahol all. sor hibátlan: (... Rankweilben egy harangház, három asszony onnan néz ki, az első selymet szövöget, a második krétát farigcsál, a harmadik a harangházból a szent napot kiereszti.) 25 HAGEL, Hans 1929. 107. a Bánátban talált gyermekdal három ’babájáról’ ezt írja: „Als Schicksalsgöttin spaltete die Sage sie [Frau Holle) in die Nomen, den drei Lebensabschnitten, der Geburt, dem Leben und dem Tod entsprechend. Sie erscheinen als drei Jungfrauen, von denen das Kinderlied singt." (Fordítás: [Holle anyó] a sorsistennő a mondában széthasadt nomákká, a három életszakasznak, a születésnek, az életnek és a halálnak megfelelően. Ok jelennek meg a három szűz alakjában, akikről a gyermekdal szól.) A hajósi negyedik baba mibenléte megfejtésre vár. ...zu Rankweil stellt ein Glockenhaus, schauen drei Frauen draus, die eine spinnt Seide, die zweite schnitzlet Kreide, die dritte geht ins Glockenhaus und läßt die heilige Sonne aus. 51
