Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az év

uf da Tisch na lega, wel ma ischt gi aujblaiba ganga. Dott baud äll eappis mitbracht. Dr Heiwisch ischt da blieba drai Täg, solang s Chrischkendli daurid hat and dea Kulatscha au, annach hat ma ’n geassa. And s Hei ha ma vabrennt em Sparheat denna. Dr Hampf ha ma weackrtau. Wemma haud a kranka Sau ghätt odr eappes, nach hat ma ’s seallr en Fuaß na banda. Des hilft nach deannr Sau. Des haud miar scha tau. Miar haud glaubt en des.

(Szenteste egy kis szalma- vagy szénacsóvát készítettek. Nem volt olyan hosszú sem, mint a kezem. Csak akkora volt, hogy középen össze lehetett kötni. Többnyire szénát vettünk, kenderrel átkötöttük, és az asztal egyik sarkára raktuk. A másik sarkára egy fonott kalács került. És minél többféle ennivaló került az asztalra a karácsonyvárás idejére, annál több szerencse volt várható a családban. Este aztán gyertyát gyújtottunk és imádkoztunk, de csak magunkban, nem hangosan. Utána összejöttünk a szomszédokkal, hogy minél többféle étel kerüljön az asztalra a virrasztás idejére. Mindenki vitt valamit. A széna három napig maradt a helyén, amíg a karácsony tartott. A kalács is, utána ettük meg. Aztán a szénát elégettük a sparhertben. A kendert levettük róla, és ha megbetegedett egy disznó vagy más jószág, annak a lábára kötöttük. Hogy ez segít annak a disznónak. Mi hittünk benne.)

1978. Em haeilaga Tag hat ma gar niks solla arbacla, itt amal kocha hat ma solla. D Angr haud nach itt amal s Bett aufgmacht. Nach haud sie a Stroh neighollid en d Stuba, and seand dott nagleaga ufs Stroh en dr haeilaga Nacht. Ganz friah kan ’s en Hajosch au gsei sei, abr be meinr Zait isch nemmi gsei. Ueini haud en Strohwisch zemmabanda, and haud ’a andr da Tisch na tau. Em haeilaga Abed. Dr Strohwisch ischt solang denna blieba, bis s Chrischkendli ischt ramm gsei. Bis an Silfeschtr. Em Vieh zum Streia hat ma des Stroh nach gnamma.

(Karácsony első napján nem szabadot semmi munkát végezni, még főzni se. A magyarok még az ágyat se vetették meg. Szalmát vittek a szobába, azon aludtak szentestén. Nagyon régen így lehetett ez Hajóson is, de az én időmben már nem. Egyesek összekötöttek egy szalmaköteget, és az asztal alá rakták. Szenteste. Karácsony végéig ott maradt. Szilveszterig. Utána a jószágnak almoztak vele.)

1979. Em Chrischkendlatag hat ma itt solla arbcida, itt amal betta hat ma solla. A Stroh ens Eck, dott seand sie nagleaga. Des hat älts mei Nana vazühlt. Wel en meinr Zait ischt des nemmi so ganga. En dr haeilaga Nacht seand vili itt em Bett denna gleaga. Des alt Zuig han i van ilinr hear, ’s hat mi intressiart. Gmischtid haud sie itt. Da hat ma gar niks deaffa tua. Bai dr haeilaga Nacht, wel sie seand van dr Kiarch hueikamma, nach haud sie a Hei naufgsteckt die Roß. Des ischt d Schrecke, was sie kriaged.

(Karácsonykor nem szabadott dolgozni, még ágyazni sem. A sarokba szalmát raktak le, arra feküdtek. Ezt mind a nagymamám mesélte el. Mert az én időmben ez már nem volt nagyon szokásban. Szentestén sokan nem feküdtek ágyba. Ezeket a régi dolgokat a nagymamámtól tudom, mert érdekelt. Nem trágyáztak. Egyáltalán semmit se szabadott dolgozni. Mikor szentestén hazaértek a templomból, szénát raktak a lovaknak föl a saroglyára. Amit etettek nekik, az volt az ’ijesztés’.)

402