Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az év

1965. Eri Vaskút isch so gsei, wenn d Zwölfikiarch aus ischt, nach ka ma jausa. Wel aufblaiba hat ma messa bis 12. Na, nach wenn d Kiarch ischt ramm gsei, nach ha ma gjaused. Wel en Adam and Eva hat ma gfaschted. Em Maargis ämal a Mill geassa, am Mittag ha ma no gfaschted, nach ha ma niks geassa. And em Karfraitig eit. Mon i dianid han en Vaskút, ischt des ällawail eighalta waara. En Hajosch haud ’s au ueini eighalta, abr itt ällige. Nach so gega Abid na seand gsottini Krampiara kamma uhni Schmalz odr Gausschmalz drzua, odr so eappis ischt geassa waara. Was uf am Tisch doba blieba ischt, des ha ma die Henna gfuatred and em Gfligl. Da ischt itt so vili blieba. Dr Tisch ha ma glau bis em Maarges, ma haud ’a am Abid itt agrumed, nach ha ma ’s mit am Fruahstuckzuig die Henna gia. Abr vam Fruahstuck seall ischt nemmi so haeilig gsei.

(Vaskúton az éjféli mise után szabadott uzsonnázni. Mert 12 óráig fönnmaradtunk, és a mise után uzsonnáztunk. Mert Adám és Éva napján böjtöltünk. Reggelire tejet ettünk, délben még böjtöltünk, nem ettünk semmit, mint nagypénteken sem. Ahol szolgáltam Vaskúton, ott ezt mindig betartottuk. Hajóson is némelyek, de nem mindenki. És estefelé főtt krumpli volt, zsír nélkül vagy esetleg egy kis libazsírral, vagy valami hasonló. Ami az asztalon maradt, azt a tyúkokkal és a baromfival etettük el. Nem olyan sok maradt. Az asztalt reggelig úgy hagytuk, este nem szedtük le, és a reggeli morzsával együtt adtuk a csibéknek. De a reggeli maradék már nem volt olyan szent.)

1966. En Adam and Eva am Abed seand d Waibr ganga gi aufblaiba en a Haus na. Dott seand Keza brennt waara, and beattid isch waara. Nach isch so gstat geassa waara. Neinrlaei hat ma messa eassa. „Heit tuat ma neinrlaei eassa!” Trauba, Nuß, Äpfl, Brot, Letschla, diarri Waichsala, Kriasa and Zwetschka, gschnellti Kukrutza [Puffmais] and gsottini Kukrutza, bratini Kiarbsa. Annach seand sie en d Zwölfikiarch ganga.

(Ádám és Éva napján este az asszonyok elmentek valakinek a házába, hogy ott várakozzanak az éjféli misére. Gyertyákat gyújtottak és imádkoztak. Közben olyan lassacskán mindig ettek. Kilencfélét kellett enni. - Máma kilencfélét eszünk! - Szőlőt, diót, almát, kenyeret, süteményt, aszalt meggyet, cseresznyét és szilvát, pattogatott és főtt kukoricát, sülttököt stb. Később elmentek az éjféli misére.)

1967. ’.v hat ghaeißa, neinrlaei muß ma eassa em Chrischkendla Abed, nach kennid ueim d Hexa itt vahexa, nach kennid d Hexa itt namm ibr ueim.

(Azt mondták, karácsony este azért kell kilencfélét enni, hogy a boszorkányok nem tudják megrontani az embert, nem tudjanak erőt venni az emberen.)

1968. Em haeilaga Abid hat aisa Muattr Elmaganudla [Mohnnudeln] gmacht, and des tuar i heit au no ällawail. I mach abr méh wia andrsmal, wel da andra Maargis kriagid van deamm d Henna, daß sie guat leged. Wenn i abr mákosguba [Kipfel- scheiben mit Mohn] mach, nach van sealli gib i au die Henna.

(Anyánk szentestén mákoscsíkot csinált, és nekem is ez a szokásom mindmáig. De a szokásosnál többet készítek, mert másnap reggel kapnak belőle a tyúkok is, hogy jól tojjanak. Ha mákosgubát készítek, abból is adok a tyúkoknak.)

399