Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az év
1969. Em haeilaga Abid soll ma bratini Kiarbsa eassa, daß ma kuei Zahweh kriat. (Szentestén sülttököt kell enni, hogy ne kapjunk fogfájást.) 1970. En dr haeilaga Nacht soll ma bratini Kiarbsa eassa, nach kriat ma s Halsweh itta. [z.B.Rachenbräune?] „Ja. Teand au a Kiarbs brata en dr haeilaga Nacht, and eassid au ueina, daß ’r s Halsweh itt kriaged! ” (Szenteste sülttököt kell enni, hogy ne betegedjen meg az ember torka. - [Dif- téria?] - Igen. Aztán süssetek ám tököt szentestére, és egyetek is belőle, hogy ne kapjatok torokbajt!) 1971. Wemma hat em Chrischkendlatag s Eassa en Tisch na tau, seall ischt dott stau blieba bis da andra Tag. Descht ganz friahrr gsei, mei Nana hat ’s miar vazählt. Be aisr Zait isch nach nemmi gsei. Mei Nana hat üllamal gseit, mit am a Tiachli isch zuadeckt waara, da andra Tag isch waitrgeassa waara, annach isch escht at reit waara. D Nana hat gseit, des Tuach, mo ma hat uf am Eassa dóba ghätt, tuat ma schia ziemawickla, and wenn a kranks Vieh ischt, nach tuat ma ’s mit deamm Tuach mit die Drai Hechschti Nama hendri straeifa. (Mikor karácsonykor az asztalra került az étel, az másnapig ott maradt. Ez már nagyon régen volt, a nagymamám mesélte még. A mi időnkben már nem volt szokás. A nagymamám azt mesélte, hogy letakarták egy abrosszal, és csak másnap szedték le az asztalt. Ő mondta azt is, hogy ezt az abroszt, amivel letakarták az ennivalót, szépen összehajtogatták, és mikor valami jószág megbetegedett, akkor a Három Legfőbb Névvel ezt az abroszt hátrafelé végighúzták rajta.) 1972. Miar haud d Waibrkanklstuba denna ghätt, and em Chrischkendlaabid seand sie au kamma. Was uf da Tisch kamma ischt, seall ischt mitanand geassa waara. Ueini haud eappis bracht and ueini itt. Miar, was dott gwuhnt haud, miar haud eappis natau, and descht mitanand geassa waara. S Ibrglaui [Rest] hat ma solla liega lau die ganz Nacht em Tisch. So wia ma geassa hat, so weackrgau vam Tisch. And em Maargis, hat ’s ghaeißa, des kait ma die Henna na. Descht d Schrecki gsei. Uf des haud sie vili gia. Des haud sie faar eappis Guats ghätt, daß d Henna van deamm Chrischkendlazuig sollid freassa. Descht dr Brauch gsei: die Henna soll ma d Schrecki gia. (Nálunk volt az asszonyok fonója, és karácsony este is eljöttek. Ami az asztalra került, azt közösen megettük. Egyesek hoztak valamit, mások nem. Mi háziak, mi tettünk az asztalra, azt aztán közösen elfogyasztottuk. A maradékot éjszakára az asztalon kellett hagyni. Fölálltunk az asztaltól, és hazamentünk. Azt mondták, reggel a tyúkoknak kell odadobni. Ez volt az ’ijesztés’.215 Úgy gondolták, jó az, ha a karácsonyi dolgokból a tyúkok is részesülnek. Ez szokás volt: a tyúkoknak megadni az ’ijesztést’.) 1973. And en dr Chrischkendlanacht, wemma z'Nacht geassa hat, was blieba ischt, was weackgfalla ischt, Brotbresala odr Schelfada, mo ma itt geassa hat, seall hat ma solla liega lau, and em Maargis die Henna nakaia. Seall ischt iahra Schrecki gsei. 215 Vö. az 1573., 1994-1995., 1997. számú adatokkal (vgl. Punkte 1573, 1994-1995, 1997). 400
