Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az év
1953. En Lutzatag tuat ma d Frucht eilega faars Esile. Nach em Chrischkendli muß ma sie nausstella ens Feanschtr nei, nach kämmt em Jesukendli sei Esile, and seall frißt ’s. Die meschti Leut haud ueina eigleit. (Lucakor a csacsinak búzát vetnek, amit aztán karácsonykor kitesznek az ablakba, hogy a Jézuska csacsija le tudja legelni. A legtöbb ember vetett búzát.) 1954. Aisa Muattr hat en drui Gschiarrla denna a Frucht ghätt. Zwaei hat sie die Henna agschnitta, daß sie guat leged. Die dritt hat sie vanaued [zersaust], and Roßdreck- ballana au no neitau. Nach hat sie em haeilaga Abid gseit: „Da hat s Esili gfreassa. Siehnad ’r, da hat ’s heargschissa. ” (Anyánk három cserépbe vetett búzát. Kettőből levágta a búzát a tyúkoknak, hogy jól tojjanak. A harmadikat összekuszálta, és még lócitromot is tett bele. Karácsonyeste mutatta: - Erről legelt a kiscsacsi, látjátok? Az trágyázott ide.) 1955. En Lutzatag ischt ma scha en d Kanklstuba ganga. Em Lutzatag haud ’s aisri Buaba be vili Mädla tau, daß sie s Tirli rausglupft haud. And descht be is au no gsei. Descht so en näarscha Tag gsei. Odr haud sie dr Waga mittla en Hof na zoga. And be dr Juli iahrr Muattr haud sie dr Waga ganz usanandklaubid d Buaba. Wel dr Lutzatag ischt en näarscha Tag gsei. Grad so wia dr eschta Aprella. (Luca napján már jártunk fonóba. Ezen a napon a legények sok lányos háznál kiemelték a kiskaput. Ez még járta nálunk is. Olyan bolondos nap volt ez. Vagy kihúzták a szekeret az udvar közepére. A Juli néniék anyjánál teljesen szétszedték a kocsit. Mert a Luca-nap bolondos nap volt éppúgy, mint április elseje.)211 1956. Haud itt älligi Leut Lutzastiahla gmacht. Descht nu a Brittli gsei, viar Fiaß nagmacht. All Täg hat ma eappis messa arbada dra. D Mandsnama haud ’s gmacht. I han kuei Lutzastiahli gsiah. Wel miar gsei seand, nach isch nemmi gsei. Descht no vaar gsei, wel mei Nana gsei ischt. (Nem mindenki csinált lucaszéket. Ez csak egy deszka volt négy lábbal. Mindennap kellett rajta dolgozni. A férfiak készítették. Én nem láttam lucaszéket. A mi időnkben már nem volt szokásban. Hanem előtte, még a nagymamám idejében.212) 1957. Miar haud ema Lutzazeadl gmacht. Dott hat ma em Bua sein Nama and em Mddli sein Nama nagschrieba. All Täg ischt uein Zeadl mit dr lenka Händ rauszoga waara. 13 Zeadl hat ma messa macha. Van Lutza a bis Chrischkendli seand 13 Täg. Nu dr Taufnama [Vornamen] hat ma nagschrieba. Be die letschti zwie, mo blieba seand, haud sie gseit: „Nach gait des a Paar. ” En dr Kanklstuba ha ma des tau. Wenn dea haeilig Tag baikamma ischt, nach ischt ma en d Zwölfikiarch ganga. Nach haud sie deanni zwaei Zeadala ens Täschli gschoba. Nach seand sie na dr Kiarch naus en d Gass, and wenn s Mädli gschria hat deamm jinaga Bua sein Nama, nach haud die andri gseit: ,,Ta! and scha eitroffa hat ’s!” Wenn s Mädla gschria hat: „Franz, mo gahscht na?" Odr: „Kammscht du au?” Nach haud sie scha gseit: „Jee, grad deamm sein Nama hat sie jetz gschria! Des gait 211 Ezen a napon és főleg a farsangi időben sok „legényes bolondság” történt a szekerek körül. 212 A mesélő édesanyja 1897-ben született, tehát még annak az anyjáról van szó. 396
