Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az év
en d Stubana and en d Kamr and ibral, and van ueim Gfach [Raum] raus and ens andr nei and dwa gseit: Maus, Maus, uss ’am Haus! Jetz läut ma dr haeilaga Faschta aus. Annach seand d Palma neikamma ens Haus, en d Eschtri nauf gsteckt waara, wenn a Weattr kämmt, nach schiächt ’s itt ei. Seall tuat ’s bischitza, wenn a gwiehis Sach halt ischt en dr Eschtri doba: Waihsäng and Kränzla. ’s hat halt ghaeißa, eappis Gwiehis soll en dr Eschtri sei. And friahrr, wenn d Rohrhäusr gsei seand, nach haud sie gseit, nach brennt s Haus itt a. Seall hat ’s halt au bischitzt, wenn a gwiehis Zuig ischt em Haus gsei. (Mikor 11-kor kiharangozták a böjtöt, akkor a barkát bevittük az épületbe. Szaladgáltak az emberek velük ki-be. Arra még emlékszek, hogy bementek a szobákba, a kamrába, mindenhová, egyik helyiségből a másikba, és egyfolytában mondták a versikét: Egér, egér, a házból ki! A szent böjtöt most harangozzák ki. Utána a barka bekerült a házba, föltették a padlásra, hogy ha vihar jön, a villám ne csapjon be. Az védi, a szentelmény. A padláson mindig volt nagyboldogassznapi csokor és úrnapi koszorú. Mert azt tartották, hogy valami szentelmény legyen a padláson. Mert azelőtt nádfödeles házak voltak, és úgy mondták, akkor a ház nem ég le. Hát, azok is védték, a szentelt dolgok.) 1777. Wenn sie dr Faschta ausläuted, nach teand sie em Altaar davanna zescht Wassr waiha, nadrhand neabr dr Kiarch da ischt s Fuirwaiha. Nach läut ’s dr Faschta aus. Seall ischt die Palma ausglitta. Wenn i her, daß Läuta tuat, nach neamm i deanni Palma, gang ramm mitt ihni em Haus, and sag äwail dea Spruch. (Mikor kiharangozzák a böjtöt, az oltárnál először a vizet szentelik meg, utána a templom mellett van a tűzszentelés. ’Kiharangozzák a böjtöt.’ ’Kiharangozzák a pálmákat.’ Ha meghallom a harangszót, fogom a barkát, végigmegyek velük a házon, és közben egyfolytában mondom a mondókát.) 1778. Maus, Maus, us ’m Haus, (Egér, egér, a házból ki, ma läut dr haeilaga Faschta aus, a szent böjtöt most harangozzák ki, marsch mit ui ens Feald hinaus! a földekre mars ki!) 1779. Aisa Nana hat is Kendr ams Haus ramm gschickt, nach seamma ämal druimal rammgrennt, and äwail gseit dea Spruch. (A nagymama bennünket gyermekeket küldött, hogy háromszor kerüljük meg a házat, és közben mondjuk mindig a mondókát.) 361
