Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az év

1674. S Buckóra Nanni Bds iahri Stengi and Reaba ha ma schabald all vaschirt, dlligi haud ueini ghollid van dott. Sealli seand em obra Haus dóba gwuhnt. Nach seand sie die Stengi steahla ganga d Buaba and die Holz steahla. And s Deckl Anges Bds hat ihni au ämal Reaba gia. And am des Fair ramm seand sie gstanda, annach so haud sie d Kiachla gwaarfa.

(A Buckóra Nanni néninek eltüzeltük majdnem az összes kukoricaszárát és rózsáját. Ők a legfölső házban laktak. A fiúk elmentek kukoricaszárat és fát szerezni. A Deckl Ágnes néni mindig adott nekik rozsét. És e körül a tűz körül állva dobálták a fánkot.)

1675. So a groß Fair ha ma ghätt, so 50 Bischala Holz haud d Buaba gstohla uf dea Abed. Mit am Raisholz a Fuir gmacht.

(Erre az estére a fiúk úgy 50 kötegnyi fát loptak, akkora tüzet raktunk! Rőzsével tüzeltünk.)

1676. Em Schaibasanntig hat ma a Fuir gmacht, and hat ’s uf d Heh gwaarfa, nach hat ’s ghaeißa: Scheiblein, Scheiblein ... Des Schaiblaschla hat ma faar d Mädla gmacht. Des haud miar ema no tau. S Fuir ha ma naufgwaarfa, dr Flamma, mit am Steacka odr so eappes. Des ha ma scha gmacht. Des haud d Buaba tau. Mädla seand kueini drbai gsei. Nu d Buaba haud des lueigids gmacht. Des Rätzli [Spruch] ischt nu a gotzigs Mal gseit waara, and andr deamm ha ma s Fuir naufkait. Sealli Mädla hat ma gnennt, mo ma hat gmueit, mo ma em liabschta ghätt hat, jawohl! Ema gseit: „Des Kiachli soll deamm and deamm ghera, deamm Mädle odr em andra Mädla. ” Des hat ma nemmi tau, wemma großi Buaba seand gsei. (Sajbóvasárnapon tüzet raktunk, és dobáltuk fölfelé, miközben mondtuk: Koron- gocska, korongocska ... Ez a korongdobálás a lányokért volt. Mi még csináltuk. Földobtuk a tüzet, a lángot bottal, akármivel. Ezt bizony csináltuk. De csak a fiúk. Lányok nem voltak jelen. A fiúk magukban voltak ott. Egyetlenegyszer mondtuk a versikét, és közben dobáltuk fölfelé a tüzet. Azokat a lányokat neveztük meg, akiket gondoltunk, akiket a legjobban kedveltünk, bizony ám! Azt mondtuk, legyen ez a fánk ezé és ezé a lányé, ezé a lányé vagy amazé. De mikor már legények voltunk, akkor már nem csináltuk.)

1677. Em Schaiblasannteg, wenn ’s Nacht gsei ischt, nach seand d Buaba - miar seand so jangi Kelli gsei - nach seamma naus en d Gaushalt. And haud d Krampiar gnamma, haud Zendhelzla en d Krampiar nei gsteckt, abrennt and haud ’s futtgwaarfa. ’s ischt gfloga so wia en Stenna. Stark schia gsei. An Spiaß han i gmacht, dott d Krampiar nagstocha, and so isch stark wait futtgfloga. And deanni Zendhelzla haud äwa brennt. Wia wenn en Steanna gfloga wür. Aisri méh seamma gsei, a ganza Banda ällamal.

(Sajbóvasárnap estéjén mi fiúk, olyan suttyók voltunk még, kimentünk a libalegelőre. Fogtuk a krumplit, gyufaszálakat dugtunk bele, meggyújtottuk, és eldobtuk. Úgy repült, mint valami csillag. Nagyon szép volt. Nyársat készítettem, arra rátűztem a krumplit, így nagyon messzire elröpült. És a gyufa mindegyre égett. Mintha egy csillag szállt volna. Többen voltunk, egy egész bandára való mindig.)

342