Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az év
1678. Em Schaibasanntig em Namittag nach haud d Mddla Kiachla mitgnamma, deanni agheflide. Die niatwedr so a Ariechtschissl vol odr en Tellr vol, so wia sie kenna haud odr ghätt haud. And dott haud d Buaba nach em Baschkam [auf der Weide] a Fuir gmacht, annach haud sie Krampiaraschnitz [Kartoffelscheiben] agstocha, na en an Steacka na, en an waidana Steacka, kuein diarra, en griana, wel suscht brennt V a. Annach wenn deanni Krampiara and des älts scha brennt hat, annach haud sie ’s so futtgschlenkt, nach haud sie ’s uf d Heh gwaarfa. Annach ibrhaupts wenn ’s scha Abid gsei ischt, annach hat ma des so gsiah. Annach haud sie a Verschli gseit. (Sajbóvasárnap délutánján a lányok fánkot vittek magukkal, keltet. Mindegyik egy egész levesestálra valót vagy egy tányérral, amennyit tudtak, vagy ahogy volt nekik. És a fiúk ott kinn a legelőn tüzet raktak, fűzfavesszőre168 krumpliszeleteket tűztek, de nem szárazra, hanem zöldre, mert amaz elégett volna. És ha ezek a szeletek és minden már égett, akkor meglódították, és földobták a magosba. Este főleg jól látszott. Az alábbi mondókát mondták: Scheibilein, Scheibilein, wehr, wehr, wehr! Scheibilein, Scheibilein, auf die Heh! Weamm soll das Scheibilein ghera? Korongocska, védj, oltalmazz! Korongocska, föl magasra! Korongocska kié legyen?) 1679. Friahrr seand sie en Marascht nauf ganga, and haud Schaibla gschlaga. Nach haud sie randi Sach vám a Holz odr vám a dicka Papiar gmacht, nach haud sie ’s en Steacka na tau, mit am Zendhelzli abrennt, and so haud sie ’s gschlaga. Nach haud sie Schaibla gschlaga. Seall ischt darengaramm ganga. Well ’s brennt hat des Papiar, nach haud sie ’s trilled [geschwungen], Descht so schia darengaramm ganga. [Uei Waib seit]: Seall Mädle, mo s Schaibli azählt hat, seall ischt nach s Mentsch gsei. [S andr Waib]: En Bua hat s Schaibli naufkait, and des ischt nach ragfalla zum a Mädle, nach haud sie gseit, seall ischt s Mentsch. (Régebben a Mocsárra mentek föl korongokat dobálni. Olyan kerek izéket csináltak fából vagy valami vastag papírból, rátüzték egy botra, gyufával meggyújtották. Ez volt a ’korongütés’.169 Mikor a papír égett, akkor megpörgették. Csudaszépen forgott körbe. [Az egyik asszony szerint:] Az, aki a korongot kiszámolta, az lett a szeretője a fiúnak. [A másik szerint:] Az egyik legény feldobta a korongot, és amelyik lányhoz esett, arra mondták, hogy a kedvese.) 1680. A Fuir ischt gmacht waara duß en dr Gass, Raisbischala gstohla en die Hefdenna, nach deanni diarri Kiachla mitghätt. Nach a Verschli gseit. D Buaba em a Raeiha da gstanda, s Mädli naganga, and em a Bua des Kiachli nagia. (Tüzet raktak kinn az utcán, rozsét loptak az udvarokban, és magukkal vitték a csöregefánkot. Elmondták a verset. Ott álltak a fiúk egy sorban, a lány odament, és aztán az egyik fiúnak adott egy fánkot.) 168 LURKER, Manfred 1991. 818........ im christlichen Mittelaller galt der [Weiden]ba«m als Symbol der Keuschheit..." (Fordítás: ... a keresztény középkorban a fűzfa a szűziesség szimbólumának számított...) 169 A Scheibenschlagen szó szerint ’korongütést’ jelent. 343
