Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)
Az év
Schmalz., ällagrhand ziemagsammled.166 Annach haud sie koched, and seall mitanand geassa. Seall ischt dr Fasnidaltamasch [Faschingsessen] gsei, nach hat ma d Fasnid vagraba. Annach hat ’s ema ghaeißa: „Jetz ha ma d Fasnid vagraba. ” Van nacht a hat ma nemmi deaffa tanza. (Lusta csütörtökön a legények elmentek a lányokhoz ’kolbászt gyűjteni’. És a férfiak az asszonyokhoz. Kolbászt, krumplit, pirospaprikát és zsírt szedtek össze, aztán megfőzték, és együtt elfogyasztották. Az volt a farsangi áldomás, azzal temették a farsangot. Erre mondták: - Most eltemettük a farsangot. - Attól kezdve nem volt szabad táncolni.) Schaibasannteg ’korongvasárnap’, Schaiblasannteg ’korongocskavasárnap’ - Sajbóvasárnap,1671. böjti vasárnap 1673. Miar haud 's no tau s Schaiblaschla, abr nach hat ’s nemmi lang daured. En die ’20-r Jakra isch nemmi gsei. Miar seand a ganza Banda dmal dóba gsei em Marascht dóba. Miar seand nu so Kendr gsei. A Fair au ämal gmacht. ’s ischt itt so arrig groß gsei. Des Holz van dahuei mitgnamma. D Buaba haud dr truckana Kiahdreck natau en da Steacka, mit die langi Steacka haud sie s’ neighebt ens Fuir, mit seallam seand sie rammgrennt and äwa gseit: Scheiblein, Scheiblein, auf die Heh! Es geht ein Scheiblein auf die Heh, krumm und grad wia Wagarad. O Gott, wem soll das Scheiblein gheren? (Mi még játszottuk a korongdobálást [sajbózást], de aztán nemsokára megszűnt. Az 1920-as években már nem volt szokásban. Egy egész bandával voltunk mindig fönn a Mocsárnál. Olyan gyerekformák voltunk akkor. Tüzet is raktunk. Nem volt olyan jaj de nagy. A fát hozzá otthonról vittük. A fiúk száraz tehénlepényt tűztek a botra, a hosszú bottal beletartották a tűzbe, és azzal szaladgáltak, miközben mondták: Korongocska, föl magosba! Megy a korong föl magosba, mint a kerék, görbe is meg egyenes. Én Istenem, korongocska kié legyen?) 166 Das war der Heischegang. 167 Az 1. böjti vasárnap a farsangvasárnapot követő első vasárnap. A magyar szakirodalomban e napra és szokására (Schaiblaschla) vonatkozólag a sajbóvasárnap és a sajbózás elnevezés ismert, a ’korong’ jelentésű Scheibe magyarítása révén. A korongdobálás, tűzrakás, tűzugrás, fánksütés a nap szokásköréhez tartoztak. Az I. világháború vetett véget ennek az ünnepnek, utána már csak pislákolt, majd kihunyt végleg az 1930-as években. KALLENBERG, Dorothea 1989. 40. „Im Volksmund wird dieser Tag Funkensonntag oder Scheiben-sonntag genannt, er dürfte einen letzten Rest des germanischen Frühlingsfestes darstellen.’’ (Fordítás: A nép nyelvén ezt a napot szikravasárnapnak vagy korongvasárnapnak nevezik, mely valószínűleg a germán tavaszünnep utolsó maradványának tekinthető.) A korongvetés első említése 1091-re esik. A nap másik szokására, a napbezárásra vonatkozó adatokat Id. a Nap témájánál és egy adatot a szentesténél. 341
