Schőn Mária: Hajósi sváb népi elbeszélések - Cumania könyvek 4. (Kecskemét, 2005)

Az év

(A házasemberek a kenderért is táncoltak mindig. Jó magasra ugrottak. Mert amekkorát tudnak ugrani, olyan magas lesz a kenderük. Egyes férfiak magasakat tudtak ugrani. Mondták is mindig: - Na, ennek aztán magas lesz a kendere! Hú, ezeknek magasra fog nőni a kenderük! Ehhez nem volt külön zene vagy külön tánc, csak az utolsó tánc volt farsang keddjén. - Most a kenderért táncolunk, hogy a kenderünk nagyra nőjön. - Ez volt a kendertánc.162 És ha valakinek nem lett magas kendere, rákérdeztek, hogy miért nem ugrottak nagyobbakat.)

1663. Em Drítta Vadas haud sie drai Ma eigflochta mit am Stroh, and mit die Kettamma haud sie 'n gfiahrt en die Gassa ramm. Bäara haud sie deanni Ma gnennt.

(A Harmadik Vadasban befontak egy férfit szalmával, és láncokkal vezették végig az utcákon. ’Medvéknek’ nevezték ezeket a férfiakat.)

1664. Em Fuchswedl dóba haud sie a Mandsnamagwand ausgschopped mit am Stroh, and be s Regrs aufghdngt, en Bum nauf ghängt vaar am Haus da. Haud en Strick gnamma, and en d Heh zoga. I bin so a Mcidili gsei. Descht au en dr Fasnidzait gsei. Itt en dr ganza Fasned, descht scha gega End gsei. An Tag odr was ischt V ghanged.

(A Róka soron kitömtek egy férfiruhát szalmával, és fölakasztották a Regrék háza előtt álló fára. Fogtak egy kötelet, és fölhúzták. Én még olyan kislány voltam. Ez is a farsangi időben volt. De nem egész farsang alatt volt fönn, csak a vége felé. Tán egy napig vagy meddig volt fölakasztva.)

Äschalamikta / Hamvazószerda163

1665. D Fasnid tuat ma vagraba em Äschalamikta, nach ischi ramm. Des ischt so wia be dr Kiarbe. D Kiarbi ischt ramm em Zeisteg, nach ka ma die seall au scha vagraba. Em Novembr ischt na am Imrickistag sealla Sanntig d Kiarbe, and em Zeistig ischi ramm. Wel dr Mitig haitid au vili, and em Zeistig ischt d Kiarbi scha vagraba.

(A farsangot hamvazószerdán temetik, mert akkor van vége. Mint a búcsú esetében is: kedden ér véget a búcsú, akkor már azt is lehet temetni. Novemberben az Imre162 BEITL, Oswald und Richard 1996. „Bevor alles endete, tanzte man um das Wachsen des Hampfes. Der letzte Tanz vor 11 Uhr war der Hampftanz, der als Fruchtbarkeitszauber galt. Da sollten die Verheirateten so hoch wie möglich hüpfen und springen, damit der Hampf groß wuchs." (Fordítás: Mielőtt az egész befejeződött, a kender növéséért táncoltak. 11 előtt az utolsó tánc a kendertánc volt, ami termékenységvarázslatnak számított. A házasoknak minél magasabbra kellett ugrani, hogy a kender nagyra nőjön.)

163 A farsangi mulatozások Hajóson folytatódtak az 1. böjti vasárnapig, aminek egyháztörténeti okairól írja BECKER-HUBERTI, Manfred 2001. 256. „Als die Synode von Benevent 1091 die Sonntage in der Fastenzeit als Gedächtnistage der Auferstehung Jesu vom Fasten ausnahm, rückte deshalb der Beginn der Fastenzeit um sechs (Wochentage vor. ... die Fastenzeit beginnt mit dem ... Aschermittwoch. Jene, die ihre Fastnacht nach der alten Fastenordnung vor Benevent 1091 feiern, begehen die Alte Fastnacht (auch: Bauernfastnacht), die immer in die geltende Fastenzeit fällt. Zum Unterschied von der Alten Fastnacht wurde der neue Fastnachtstermin Herrenfastnacht genannt." (Fordítás: Amikor 1091-ben a beneventi zsinat a vasárnapokat, mint Jézus feltámadására való emléknapokat kivette a böjtből, a böjti időszak hat (hétköz)nappal előbbre került. ... A böjti idő hamvazószerdával kezdődik. Akik az 1091-es, Benevent előtti régi böjti rend szerint ünnepelnek, a régi farsangot (parasztfarsangot) követik, amely mindig a böjti időbe esik. A régi farsangtól való megkülönböztetésül az új farsangi terminust úri farsangnak nevezték el.) Ezek az elnevezések Hajóson nem ismertek.

338